szuperapu

A múltkori vendégszereplésem a moly.hu címlapján olyan jól sikerült, hogy marasztaltak még egy kicsit. Nem arra gondolok, hogy még mindig kattintgathatják a kedves internetező gyerekek az illusztrációmat... Hanem, hogy további együttműködésre is sort kerítettünk időközben, és aminek eredménye egy póló lett. Amit megrendelhet bárki aki a moly.hu könyves közösségi oldal tagja és/vagy az én munkáimnak nagy rajongója.
Megrendelelni egyelőre a moly.hu blogján lehet kommentben. Kicsit körülményes, de megéri...

Kísért engem a pólótervezés mint olyan. Egyelőre nem tudom eldönteni hogy ez valamiféle kereszt vagy szenvedély vagy mi, mindenesetre alkottam egyet a freeblog pólópályázatára is. Lehet rá szavazni (és másokat erre buzdítani), hogy le is gyártsák, meg hogy hízzon az egóm.
Persze csak ha tetszik...

Szavazás: itt 

Visszatértem a Threadless.com-ra. Nem bírok belenyugodni, hogy nincs olyan pólótervem amit gyártásra alkalmasnak találna az online közösség. Próbálkozom. Persze lehet, hogy közösséget kellene építeni a pólóim köré. Olyanokból, akik regisztrálnak, és egerük nyomkodásával rendszeresen kifejezésre adják, hogy bizony akár hordanának is egy ilyen pólót. Mondjuk egy olyat, amin Ana blogjának designja virít.
Szóval, ha valaki például Ana rajongó, (vagy épp Ana) és ezt pólón is viselné, akkor lehet építeni egy kis szigetet a nagy pólógyár kebelén…

A tavasz az utolsókat rúgja, én pedig Amerika prűdségét tesztelem tavasz témájú új pólóimmal a threadless.com-on. Mert mi másról szólna a tavasz ha nem szerelemről, virágokról, beporzásról.
Érdekes módon eddig a virágos pólóm mozgatta meg legjobban a mélyen tisztelt publikumot. Megérne egy misét, vagy inkább egy elemzést, mind a póló karrierje, mind a kommentek. Persze a végső pontszám még nem ismert. A többmenetes szerel(m) még el sem kezdte a versenyt. Ráadásul ez utóbbi geg nyelvi rétegei a határon túl nem ülnek. De talán egyszer még valahol bedobhatom az ötletet.
(És linkek jobb oldalt.)

Hát eddig is idegesen tekintettem az esti eseménysorozat elébe, de most hogy bejelentkezett a királyi televízió is...
Csinálnak egy interjút velem az ittvan.org meg a pólóm kapcsán, és ha már van a kiállítás akkor már előléptetik a firkáimat vágóképpé. Adott a lehetőség, csak hát nem vagyok egy közszereplő és a szépségem is hagy maga után kívánnivalót. Szóval most egy kicsit zavar, hogy nem borotválkoztam.
De ami igazán fontos az a szemnek... Vagy ez most nem teljesen helytálló?

Tegnap megvolt az ittvan.org-os buli.
Volt nagy tömeg, finom bor, sok híresség meg néhány ismerős. Egy "hello-szia" ismerkedési tréninget mindenesetre a következő megmozdulásig el kellene végeznem, mert nem sikerült összeismerkednem egy jelenlevő politikussal, filmesztétával, showmannal, zenésszel sem. Viszont kaptam egy ingyenpólót és láttam hogy valaki vett egyet, úgyhogy mindenképpen gazdagodtam az est folyamán.
És szétszórtam egy csomó meghívót...

Hogy a közélet május 10-ig se legyen mentes tőlem, 4-én a Margitszigeti Holdudvarban próbálom magamra vonni az általános figyelmet. Jelesül az ittvan.org szervezésében megtartott t-shirt kiállítás és launch party-n. Az egyik pólóm ráadásul kereskedelmi forgalomba kerül, onnan meg nagy példányszámban a jó ízlésű vásárlókhoz és a rajongókhoz.

A legújabb pólóterveimre erősen kihat a lelkiállapotom. Ma csak vidám képeket rajzolok, hátha visszafelé is működik.

Elindult az ittvan.org honlap, a címlapon pedig ott virít két pólótervem!
Ezekkel népszerűsítem és támogatom a kezdeményezést. Egyszer talán felkerül a harmadik tervem is, és majd szavazni is lehet. És talán meg is lehet majd vásárolni. 

Tanultam a hibáimból, de azért próbálkozom, és visszatérek a pólóbizniszbe. Persze nem a magyarországi frontra, inkább a világhír felé veszem az irányt. Globalizálódom.
Póló tervek (folyton növekvő számban) a threadless.com oldalán.

Eljött az idő, hogy megújuljon a honlapom. Első lépésben levágtam a régit, mert egyrészt mindig a pólóbolt kudarcnak mondható végét juttatta eszembe másrészt meg, mert már nem tetszett. Második lépésben gőzerővel készül az új lap. Igaz, hogy a munkában most egy kicsit hátráltat az a kéthavonta rám szakadó érzés, hogy végtelenül tehetségtelen vagyok... (De ez az állapot remélhetőleg, és szokás szerint holnapra elmúlik.)

Egyszer régen a kollégium konyhájában egy, a logikus és egzakt gondolkodásáról híres,  matematika-fizika-számítástechnika szakos barátom arra megállapításra jutott egy beszélgetés során, hogy az ananász a földben terem, mint a répa. Ezt bizonyítja a gyümölcs felső részén elhelyezkedő levélzet is ami a répánál tapasztalt módon segíti elő a betakarítást. Persze mindenki bizonygatta, hogy ez így nem igaz. Jöttek a biológusok a törzsfával, a bölcsészek a nyelvészettel, a földrajzosok a térképpel, a tesisek meg meg akarták verni. De senki sem tudta, még csak megingatni sem, meggyőződésében. Én meg hogy elejét vegyem a tömegkatasztrófának, feltettem a kérdést:
- Hé Tesó, láttál te már a piacon földes ananászt?
- Nem.
- Na látod, hogy fán terem.
- Tényleg. De hülye vagyok! - csapott a homlokára, és meg volt győzve.

De ma már nem divat a gondolkodás.
Az emberek nem szeretnek gondolkodni, és nem szeretik ha azt hiszik róluk, hogy gondolkodnak.
Csődbe is ment a pólóboltom.