szuperapu

Nincs kapcsolat a munkahelyemen, ezért muszáj voltam kimenni a Tandem Caféba, hogy elintézzem a levelezésemet, és a Nagycsarnok árkádja alatt a kezembe nyomtak egy szórólapot, amin nagy betűkkel áll, hogy olajfestmények -90% kedvezménnyel! Bumm! Ölembe hullott a nagy lehetőség. Ha ilyen olcsó, akkor ezentúl nem éri meg festenem,
venni fogom a képeket én is!

A 80-as évek annak ellenére nem tartozik a kedvenceim közé, hogy a boldog gyermekéveim nagyobb részét tudtam le akkor. Meg ugye a nosztalgiázást sem tartom egy felemelő szórakozásnak, mégis elmentem a Tandem Blogreál partyjára. És persze, hogy jól szórakoztam. Tovább bővítettem és ápoltam a kapcsolati hálómat és időnként csendben hallgattam másokat. Rácsodálkoztam a kivetítőn futó régi rajzfilmekre, zöldpettyes muffint majszoltam és traubit iszogattam. Korán távoztam, vagy legalábbis korábban, mint szerettem volna, és most is hiányoltam néhány arcot. Vagy lehet hogy az arc megvolt, csak név nem volt hozzá...?

A tegnapi napon végleg tudatosult bennem, hogy ha kis számban, de azért még élnek a föld kerekén igazi békebeli pultosok. Akik miatt érdemes az embernek törzsvendégnek lenni, aki mindig mosolyog és tudja szokásost, és nem mellesleg művészúrnak szólít. Szóval a Tandemnek Mázlija van, nekem meg szerencsém, hogy összeakadtunk.

Tegnap újra átadtam magam a közösségi élményeknek a Tandem Caféban, és részt vettem egy nyereményjáték sorsolásán. Ezzel egybekötve brit származású almaborok tesztelése során kialakult kötetlen hangulatban tovább mélyítettem a világhálón kialakult kapcsolataimat. Az újabb hasznos információk és tapasztalatok begyűjtésén túl óriási élményt jelentett, hogy a grafikáimnak van némi respektje blogger körökben (is), de ezen is túltett hogy Isolde szerencsés kézmozdulatának köszönhetően egy masszív DVD csomag boldog tulajdonosa lettem, ami messzemenően meghatározza majd az elkövetkező ünnepek hangulatát.
A hosszúlépés árképzésének anomáliái viszont továbbra is rejtélyes problémaként merültek fel...

Én, a mizantróp zseni, tegnap részt vettem egy bloger találkozón, újdonsült törzshelyemen a Tandem Caféban. Igen hasznosnak bizonyult a rendezvény, azon túl, hogy megismerhettem egy csomó embert akiket végül is már ismertem eddig is. Merthogy megtudtam egy sor hasznos dolgot amivel tovább gazdagodott az életem. Például, hogy hogyan lett végül is Charles Bronsonnak bajsza, hogy miért szar Jim Morrison, hogy mikor lép reakcióba a pálinka tárolóedényével, és hogy a vidéki életforma sorsszerű. És persze megtudtam, hogy hogyan készül a főoldal a freeblogon. Meg egy halom más titok birtokosa is lettem. És hosszú évek után újra láthattam, hogy az érdekellentétek és a tesztoszteron túltengés metszéspontjában még mindig a bunyó áll, de ezzel kapcsoltban új információ volt, hogy hasonló helyzetben akár egy pasi is hatékonyan tudna használni egy retikült. Csak egy dolgot nem értek. Miért van az, hogy a kedvenc italom a nőnemű felszolgálónál negyven forinttal kevesebbe kerül?

A kiállításom futamideje meghosszabbodott. Na nem az felfokozott érdeklődés miatt, inkább csak azért mert lusta vagyok leszedni a rajzokat, és jelen pillanatban nincs aki kiszorítson a Tandem pincéjéből. De végül is jó helyen vannak a képek, és még az is lehet hogy későn érő az anyag, és a siker csak várat magára.
És az is lehet hogy a remény hal meg utoljára.

És a kiállítás meg lett nyitva!
És egész jó kis parti kerekedett a dologból. Mert voltak azért egy páran és senki nem mondta hogy szar az egész. A megnyitó beszéddel Brigi kivágta rezet és én majd alkalmasint bevágom ide, mert érdemes arra hogy itt is megörökítsük.
Találkoztam új arcokkal és találkoztam olyannal aki nem volt új csak eddig arcot nem tudtam társítani hozzá. És titkon reméltem hogy felbukkannak az ismeretlenségből olyanok akik olvassák ezt a naplót, de mégsem...
Ja, és az interjú is megesett, hétfőn a Kultúrházban osztom az észt, ha nem vágják össze-vissza és agyon az anyagot. Remélhetőleg nem kell nagyon pironkodnom miatta.

Holnap kiállítás-megnyitó a Tandem Caféban.
De addig fel kell varázsolni a falakra képeket. Ez számomra a legnagyobb kihívás, tekintve hogy a kézügyességet és precizitást igénylő kétkezi megoldások igen-igen távol állnak tőlem. Magyarán szólva egy szeg beverése is környezeti és szociális katasztrófát generálhat, ha azt én követem el. De azért igyekszem...
A megnyitó miatt is fázom egy kicsit. Félek hogy kevesen lesznek, hogy sokan lesznek, hogy nem tetszik senkinek. Ez utóbbi ellen ugyan felvértez a tény, hogy szerintem jó lett az anyag, és a nejem is jónak látja, és egyébként is jól bírom a kritikát.
Főleg a pozitívat.

A körülmények furcsa egybeesésének és az univerzum ármánykodásának ellenére mégiscsak lesz kiállításom a Tandem Caféban. Lesz megnyitó, lesz buli, remélem kisebbfajta tömeg is lesz...
Csak áttéved a Nagycsarnokból egy csapat japán turista...
Ja, a meghívó jobbra.

Alapvetően és a látszat ellenére közösségi embernek tartom magamat. Ennek jegyében pénteken Tandem Café-ban ünnepeltük az unokahúgom érkeztét. Így egy füst alatt a családi kötelékek erősítése mellett a freeblogos közösség valós világába is belekukkantottam titokban. A hely mellesleg kimondottan barátságos, nem kevésbé az árak is.
Kár hogy öreg vagyok már a törzsvendégi státuszhoz!