szuperapu

Pár órányi vonatozás és újra családos ember vagyok.
A fűtött szoba és a melegvíz csak ráadás.

Kézzelfogható közelségbe került a tavasz. Merthogy egy rozsdafarkú pár beköltözött az egykori hálószobába (ami a jövőben konyha lesz) a kibontott falon keresztül. Hiába magyaráztam nekik, hogy nem maradhatnak, nem zavartatták magukat. Így most újabb háziállataim vannak.

Dolgozok ezerrel. Közben borozgatok. Mert attól borzasztóan kreatív tudok lenni.
Alkotni pedig jó. Öröm. Kíváncsi lennék mit érzet Isten amikor rájött a tenyérrel szembefordítható hüvelykujj jelentőségére tervezgetés közben. Mert az hogy Isten a maga képére alkotta az embert szerintem azt jelenti, hogy neki is, és nekünk is az alkotás a lényegünk, és nem azt, hogy Istennek is van hüvelykujja.

A napjainkban tomboló frizuradivat ma a kezemre játszott.
Olyan szinten alludtam el a hajamat, hogy a körülmények kedvezőbb állása mellett sem lett volna esélyem egy normális hajzatra. De így nyugodt szívvel merészkedhettem embertársaim szeme elé.
És még trendi is vagyok.

Nagyon benne vagyok egy melóban. Most megy az agyalós-pöcsölős szakasz. Fárasztó, de ez a legszebb része az egésznek.
Mondhatnám úgy is, hogy aki nem foglalkozott még bezier-görbékkel, az még nem látta az élet napos oldalát!

A múlt hét egyik nagy eseménye volt, hogy találtam egy régi fotót, amin a nagymamám apja van kb. tíz évesen szülei és testvérei körében.
Ez a családfámon a gyökérhez legközelebbi képi emlék. Tulajdonképpen idegen emberek (csak a  dédapám húgát ismertem), és mégis...
Furcsa.

Megérkeztek reggel a tetőcserepek is. Kicsit korán. Egyrészt még nem tértem magamhoz az ébredésből, másrészt csak a jövő hét elején lesz rá szükség. És mivel még a faszerkezet is az udvarban van, így nem tudjuk hova rakni...
Úgy néz ki az udvar mint egy tüzép telep.

A nagylány terrorizálja a nagyszüleit.
Reggel a nagyapja reggeli sajtózását szakította félbe egy lécci-lécci-lécci kezdetű műsorral, minek eredményeképpen az öreg kénytelen volt a szabadnapját a játszótéren tölteni.
Hehe.

Nagyobbik lányom olyan hangerővel és olyan frekvencián tud sikítani, hogy a szomszéd falu tornyában lakó denevérek összezavarodnak. Ez szerintem dicséretes képesség. Sőt! Láttam valami hasonlót az X-Men 2-ben is.
Mindenesetre a nagyanyját felettébb idegesíti vele.
És így nekem még jobban tetszik a dolog!

Nem értem az embereket!
Öreganyám házától nem messze sikerült néhány degeneráltnak tönkretennie a környék legszebb lösz-mélyútját!
Ezt a fene nagy favágási kedvet még az egyre nagyobb árvizek sem tudják megakasztani, akkor meg mit akarok holmi természeti szépséggel?!

Az ízeltlábúakhoz való vonzódásomat is sikerült továbbörökítenem a lányomba. Persze ennek a hajlamnak a megerősítéséhez kellenek olyan momentumok, amilyenekhez szombaton volt szerencsénk. Voltak egyszer a birkaürüléket szortírozó és szanaszét görgető szkarabeuszok, és voltak a kevésbé földhözragadt, násztáncukat lejtő pillangók. Mindkét társaság hosszú időre lekötötte az amúgy örökmozgó kiscsajt.
Otthonra is be kell szereznem, legalább egy kis birkaszart...

A húsvétot a Brian élete című örökbecsű Monty Python opus megtekintésével ünnepeltem. Elég antiklerikális és hagyományromboló módozat.
Lehet hogy rendszert csinálok belőle.

Ma reggel 15 fok volt a szobában.
Amint felébredtem kinyitottam az ablakot, hátha bejön a kinti 6 fok.

Az elmúlt hetet nagyobbik lányom tulajdonképpen a baromfiudvarban töltötte. Sok tapasztalattal gazdagodott a kisasszony. Egyik alkalommal összevont szemöldökkel újságolta, hogy rosszalkodik a kakas, ráugrott a pipi hátára és a csőrével húzza a haját.
Ez remek alkalom lett volna a felvilágosításra, de elszalasztottuk...

A hazatérés örömeit némiképp beárnyékolja, hogy nincs itthon fűtés és melegvíz, viszont van beázás. De a jövő héten remélhetőleg elkészül végre a tető.
És persze a csajok sincsenek itt...

A nagymamámnál töltött idő, a főiskolás éveim alatt átment egyfajta gyógykezelésbe. Ha már túlpörgött az életem, leugrottam hozzá négy-öt nap munkaterápiás méregtelenítésre. Ez most csak kicsiben módosult. A tudatmódosító szerek és a buli helyét ugyanis átvette a munka, meg a nagybetűs élet a maga szépségeivel...
Se híradó, se napilap, se internet, se telefon, se rádió.
Csak a csajok, meg a csend, meg a nyugalom.

De most már visszatértem a civilizációba!
Igazából nem hiányoztak nagyon a drótok, de most jólesik a gép előtt ülni. Nem tudom hogyan fogom lejegyezni a múlt hetet de igyekezni fogok, hogy itt is nyoma maradjon mert az időjárás ellenére szuper egy hét volt.