szuperapu

Ezúton szeretném megköszönni a Lipóti pékségnek, hogy a nagymamám krémeséhez megszólalásig hasonlító krémest készítenek! Így a fantasztikus ízélmény mellett segítenek emlékezni is...

 

Utálok költözködni!
A hétvégén az emlékeimet költöztettem. Illetve a tárgyiasítható emlékeket próbáltam összepakolni nagymamám házából, amit a szüleim több okból megtámogatva kénytelenek voltak eladni. Így most a rengeteg vakációt, karácsonyt, disznóvágást, születésnapot, lakodalmat, biciklizést, szalonnasütést és egyebeket a fotók mellett segít felidézni egy fej nélküli Szt. Antal szobrocska, egy rokka, egy cséphadaró. Talán. És közben megszakad a szívem, hogy többet nem mehetek be abba a házba...

Vége.
Egy fejezet lezárult.

"Megszülettél védd meg magad,
Temesd el a halottakat!"

Egy hétre ki kellett vonjam magam a körforgásból, hogy besegítsek kicsit anyámnak az nagymamám ápolásában. Nem volt internet, de volt VIDOR fesztivál Lajkó Félix koncerttel, meg Gyümölcskarnevál, hogy ne szontyolodjak nagyon el, meg, hogy tündérhercegnőknek legyen program. Le is kellene jegyezni, hogy megmaradjon az örökkévalóságnak, de egyelőre leköt az akklimatizáció.

Nagymamám állapotában vannak bíztató jelek. Persze ez egy nagyon vékonyka szalmaszál, és épp csak az optimizmusom tud benne megkapaszkodni...

Szeretjük azt hinni, hogy azokkal akiket nagyon szeretünk nem történhet semmi baj. Pedig igen.
Szeretnénk ha az életünk szép pillanatai mindig megmaradnának. Pedig még az emlékek is múlandóak.
Most szeretnék felébredni ebből a hihetetlenül rossz álomból amit valóságnak hiszek. Pedig tudom hogy nem alszom.

A nagymamám súlyos szélütéssel kórházba került...
Nagyon egyedül vagyok.

Kezd repedezni az én kis világom fundamentuma...

A múlt hét egyik nagy eseménye volt, hogy találtam egy régi fotót, amin a nagymamám apja van kb. tíz évesen szülei és testvérei körében.
Ez a családfámon a gyökérhez legközelebbi képi emlék. Tulajdonképpen idegen emberek (csak a  dédapám húgát ismertem), és mégis...
Furcsa.

Az elmúlt hetet nagyobbik lányom tulajdonképpen a baromfiudvarban töltötte. Sok tapasztalattal gazdagodott a kisasszony. Egyik alkalommal összevont szemöldökkel újságolta, hogy rosszalkodik a kakas, ráugrott a pipi hátára és a csőrével húzza a haját.
Ez remek alkalom lett volna a felvilágosításra, de elszalasztottuk...

A nagymamámnál töltött idő, a főiskolás éveim alatt átment egyfajta gyógykezelésbe. Ha már túlpörgött az életem, leugrottam hozzá négy-öt nap munkaterápiás méregtelenítésre. Ez most csak kicsiben módosult. A tudatmódosító szerek és a buli helyét ugyanis átvette a munka, meg a nagybetűs élet a maga szépségeivel...
Se híradó, se napilap, se internet, se telefon, se rádió.
Csak a csajok, meg a csend, meg a nyugalom.

De most már visszatértem a civilizációba!
Igazából nem hiányoztak nagyon a drótok, de most jólesik a gép előtt ülni. Nem tudom hogyan fogom lejegyezni a múlt hetet de igyekezni fogok, hogy itt is nyoma maradjon mert az időjárás ellenére szuper egy hét volt.

Vasárnaptól egy hetet együtt töltünk öreganyámnál a kiscsaláddal.
Wireless program.
Nem tudom hogyan bírjuk majd számítógép, internet és egyebek nélkül, de valahogy csak lefoglaljuk magunkat. A két tündérhercegnő biztos jól fogja magát érezni, én mehetek kapálni a hegyre, az asszony meg csak kitalál valamit.