szuperapu

Utálok költözködni!
A hétvégén az emlékeimet költöztettem. Illetve a tárgyiasítható emlékeket próbáltam összepakolni nagymamám házából, amit a szüleim több okból megtámogatva kénytelenek voltak eladni. Így most a rengeteg vakációt, karácsonyt, disznóvágást, születésnapot, lakodalmat, biciklizést, szalonnasütést és egyebeket a fotók mellett segít felidézni egy fej nélküli Szt. Antal szobrocska, egy rokka, egy cséphadaró. Talán. És közben megszakad a szívem, hogy többet nem mehetek be abba a házba...

Az önkormányzati választások eredménye begyűrűzött az óvodába. A megszüntetett csoport újraéled, s napsugaras napok virradnak ránk. A nagylány is az új, Napsugár csoport tagja lesz. Üröm az örömben, hogy a barátnői nem tarthatnak vele. De remélem a változások garmadája miatt nem tesz radikális ellenlépéseket, nem szökik vissza mondjuk a csendes pihenő alatt a Malacka csoportba.

Bár még az alsó szint burkolása, festése hátra van, már nem bírunk tovább várni, és hazaköltözünk. A tetőtér teljesen kész, csak némi küllemigazítás van hátra. A leendő lomosban berendeztünk egy ideiglenes főzőfülkét is, szóval az elkövetkezendő egy hónapot már csak kibekkeljük valahogy, ha már eddig elevickéltünk. Közelebb lesz az óvoda, a kutya örülhet a gyerekeknek és viszont, mi meg örülhetünk a külön szobának.
Apró örömök. Megint.

Átmenetileg Újpestre költöztünk a kiscsaláddal, amíg befejeződnek a munkálatok.
Albérlet.
Panel.
Ez már önmagában borzalmas, de a beköltözés előtti higiénés állapotok még erre is rátettek egy lapáttal. És bár nagyon rendes dolog a sógoraimtól, hogy átengedték a kérót, de azt hiszem a három napi takarítással bőven megháláltam.
(Csak a szemét volt 500 liternyi.)

Minden változik. Még én is. Bár ennek láthatósági foka a borotválkozás gyakoriságának függvénye.
A házfelújítás ütemterve is változik. Így visszatérve egy korábbi forgatókönyvhöz nem kell lakókocsiba költöznöm. Egyelőre. Maradhatok a félkomfortos, félrom házban.

A jövő héttől a az előrehaladott munkáknak és a fűtésszerelőknek köszönhetően ki kell költöznöm a házból az udvarra. De mivel a sátrazást sosem tartottam jó mókának, és egyébként sincs az a szívdöglesztő meleg, ezért apósom kölcsönadja a lakókocsiját.
Ez is egyfajta amerikai álom, vagy mi.

Magam alatt vagyok.
Nagyon.
Egyre nehezebben viselem a csajok nélkül. Egy ilyen hoszzú és szép hétvége után meg pláne. Volt minden, állatkert, tóparti séta, játszótér, erdő, lufi, családi ünnep. Most meg...
És még majdnem 2 hónap, míg hazaköltözhetnek.

Négy évvel ezelőtt meg pont költözködtünk...

Nagyon jól halad a felújítás!
Ennek viszont szomorú mellékhatása, hogy egyre gyorsabban közelít a nap amikor a csajoknak el kell költözniük!
Nem tudom hogyan fogom kibírni...

Egész jó hétvégénk volt a húgomat átcuccoltuk az új kérójába, eközben keresztül-kasul bejártam Veszprémet, szereltem lámpát, meg franciaágyat. Szóval hasznosnak éreztem magam. Az építkezés is jól haladt, és a munkások sem húztak fel túlzottan. A már-már Disney-t idéző idillből következhettem volna mondjuk a közelgő viharfelhőkre.