szuperapu

Az a nagy helyzet, hogy a gazdasági válság bedarálni készül a kedvenc galériámat működtető alapítványt. Veszélybe került a nekem is teret adó galéria épületének további bérlése. De a ház elvesztésével elvész az is, amit  öt éve építgetnek, elvész minden célkitűzés: a kortárs művészek támogatása, rendezvények és az oktatásai programok.
A remény persze utoljára hal meg, de hogy ez minél később következzen be, talán most közösen nyújthatunk egy szalmaszálat. November 28-án, 17 órától a galériában Jótékonysági árverés lesz. Aki ismerte a helyet, mert mondjuk ott volt valamelyik kiállításomon, vagy valamelyik szentendrei art fesztiválon belefutott a társaságba és szimpatizál az alapítvány tevékenységével az jöjjön el és licitáljon a galériában idáig összegyűlt, és az erre az alkalomra felajánlott műtárgyakra!

Aki licitálna, vagy maga is felajánlana műtárgyat, írjon a zarubay@artuniogaleria.hu email-címre, vagy jelentkezzen telefonon: 06-30/659-1228 illetve személyesen a galériában (Szentendre, Bogdányi út 64.) Természetesen az árverésre bocsátott anyag megtekinthető lesz a kikiáltási árral együtt minél hamarabb a galéria honlapján és az alkalomra kiadott kis katalógusban.
Az alapítvány számlaszáma: 64700076-30100017

Idén úgy döntöttem, hogy beoltatom magam az influenzák ellen. Ami részemről még elhatározás szintjén is felér egy kisebbfajta hőstettel, tekintve hogy nem vagyok nagy barátja a fecskendővel hadonászó fehérköpenyes közalkalmazottaknak. De most annyi helyről és annyi módon lettem megijesztve, hogy a kiscsalád érdekeit (na meg a nemzetgazdaságét) a fóbiáim elé toltam, és… És megtorpantam. Az egy dolog, hogy a bürokratikus keretek miatt kétszer kell orvoshoz menni és háromszor sorban állni, de ráadásul nem is lehet kapni a gyógyszertárban a sokak által kritizált és szidott vakcinát. Sőt még a gyerekek oltásáért is több kört kellett futnunk. Hát, ha könnyen menne nem is lenne érdekes...

Update: mindennemű összeesküvés-elméletről szóló észosztást és a józan észnek ellentmondó kommentet könyörtelenül kimoderálok.

A másik kedvenc műsorom a Viasat 3-on a Nagy házalakítás. Ami legtöbbször inkább házépítés, és tudom, hogy a műsor célja a halandó emberek szociális érzékenységének birizgálása és ezt olyan jól csinálják, hogy még én is gyakran meghatódom, de azért mindig szemet szúr az amerikai gyorsházépítési technika. Nincs alapozás, és tulajdonképpen OSB lapokból rakják össze a házat. Szép és minden igényt kielégítő házat, ami megváltoztatja a tulajdonosok életét, de akkor is… Aztán meg nézem a híradóban, hogy elvitte a szél vagy a víz egy élet munkáját. Ja, négy raklap összekapcsozott farostlemezt…

A fél ország a két földi sugárzású országos rádió frekvenciájának eladása felett érzett bánatában és felháborodásában zokog. Na, bumm, ezentúl nem Blikk lesz, hanem Népszava, nem lesz RTL, hanem helyette Hír TV. Egyik sem érdekel. Mindenki megtalálja a maga játszóterét, és amíg nem az én játszóterem homokozójába szarnak, addig nem érdekel.
Nézem például a Viasat 3-at. És azon gondolkozom, hogy ki ez a Gianni, és vajon miért van a képernyőn. A mostani (a Mesterszakács című) legalább a hatodik vagy hetedik műsora és ebben is csapnivaló. Valaki megvette és most mindenáron és kétségbeesetten ki akarja vele termeltetni a vételárát? Valami testhezállóbb feladatot kéne rábízni…, mondjuk csinálhatna szendvicseket a stábnak…

Indul egy új játék kedvenc blogszolgáltatónk és főbérlőnk a freeblog (meg persze Anna) jóvoltából. Persze a részletek egyelőre a homályban, szóval erősen zsákbamacska szaga van, de ha valakihez csatlakozhatok, esetleg itt össze tudunk dobni egy csapatot az alábbiaknak megfelelve, akkor én a részemről benne lennék...

Pénteken Kontroll csoport koncerten voltam, jut eszembe. Írhatnám, hogy drága volt a jegy, hogy a közönség nagy része unszimpatikus konformista ötvenes volt, hogy az egész nem volt más, mint egy szánalmas kísérlet a múlt megidézésére, hogy a PeCsa nem alkalmas koncertek befogadására, hogy túl rövid volt a koncert, és hogy senkit nem érdekelt az előzenekar gyanánt levetített film. De nem teszem. Mert az az igazság kedves internetező gyerekek, hogy ez egy kurva jó koncert volt!
És ennyi.

Ma jubilálok. Tíz évvel ezelőtt kezdtem meg első munkanapomat a jelenlegi munkahelyemen. Nem vagyok egy karrierista, viszont hűséges vagyok. Azt hiszem a mai világban mindkettő a hülye szinonimája, de engem nem zavar...