szuperapu

Idén úgy döntöttem, hogy beoltatom magam az influenzák ellen. Ami részemről még elhatározás szintjén is felér egy kisebbfajta hőstettel, tekintve hogy nem vagyok nagy barátja a fecskendővel hadonászó fehérköpenyes közalkalmazottaknak. De most annyi helyről és annyi módon lettem megijesztve, hogy a kiscsalád érdekeit (na meg a nemzetgazdaságét) a fóbiáim elé toltam, és… És megtorpantam. Az egy dolog, hogy a bürokratikus keretek miatt kétszer kell orvoshoz menni és háromszor sorban állni, de ráadásul nem is lehet kapni a gyógyszertárban a sokak által kritizált és szidott vakcinát. Sőt még a gyerekek oltásáért is több kört kellett futnunk. Hát, ha könnyen menne nem is lenne érdekes...

Update: mindennemű összeesküvés-elméletről szóló észosztást és a józan észnek ellentmondó kommentet könyörtelenül kimoderálok.

Van némi lemaradásunk a lányok kötelező oltásait tekintve. A kicsi három hónapos késéssel most kapta meg a 15 hónapos korban esedékes löketet. De ettől is durvább, hogy kiderült a nagylány fél évvel ezelőtt nem kapta meg a DiPerTe emlékeztetőt! Jövő héten pótolhatjuk.

A mai nap kezdete nem volt valami felemelő.
Kisebbik lányunk megkapta a soron következő, kötelező védőoltás kombóját. Nemtetszését a maga módján szívbemarkolóan és velőtrázóan adta a világ tudtára.
De ez az élet rendje. Az oltás kötelező, és kellemetlen. És ez csak a felvezetés a sokkal kellemetlenebb kötelező és szabadon választható dolgokhoz.