szuperapu

Továbbra is sláger a diavetítés, és a mesék között a Csipkerózsika. Félreértés ne essék nekem is tetszik, főleg ez a verses verzió, de azért egy-két dramaturgiai hiba így felnőtt fejjel több mint szemet szúró. Elsőnek ugye az orsó, mert ha már halált kérek egy királylány fejére akkor az valami halálos dolog általi legyen, és nem árt ha valami olyasmi amivel nagy valószínűséggel találkozik is. Második gondom az átok mérséklése, mert hamár alvás, akkor miért nem csak ötven év, vagy csak egy? A harmadik dolog pedig, ami nem hagy nyugodni, hogy egy 15 éves lány miért megy férjhez egyből ébredés után, mondhatni félálomban, és legfőképp, hogyan hagyhatja ezt az apja?!
Persze tudom, hogy ez csak egy mese...

Persze ha december akkor, és ajándékozás, szeretet és béke. De nálunk ilyenkor rendszerint háború van, a hőmérséklet drasztikus csökkentével kiújulnak a harcok. Köztünk és a házunkban menedéket kereső rágcsálók között. Egy hétvége alatt négy szürke bundás kis kártevőt sikerült likvidálnom, és remélem ezzel sikerült nyilvánvalóvá tennem előttük stratégiai és fizikai előnyömet.
Persze ahogy őket ismerem, nem adják fel, és ez a számbeli fölényük ismeretében nem is csoda...

Hát reménykedünk benne, hogy a Mikulás szánja majdnem olyan jól siklik a sárban, mint a havon, és minden gond nélkül megjutalmazza a jó gyerekeket. Példának okáért a mi lányainkat, akik már nagyon várják. A nagyobbik még egy dobozt is kirakott a csizmái mellé, ha esetleg nem férnének el az ajándékok, az egyébként tényleg kisméretű lábbelikben...

Úgy volt, hogy az idén nem állítok ki, és nem veszek részt művészeti projektekben, de egyrészt már tulajdonképp vége az évnek, másrészt a Chinese Characters ötlete nagyon megtetszett és így nem tudtam ellenállni az invitálásnak. Jövő hét kedden tehát Postarts képeslapkiállítás és tombola, ahol kis szerencsével 2.500 forintért bárki hozzájuthat egy remekműhöz. Akár az én két rajzomhoz egyikéhez is.
Részletek itt.

Amikor így télvíz idején megszaporodnak azon esetek, amikor vonatok az időjárási viszonyokra hivatkozva késnek, mindig elgondolkodom azon, hogy ez vajon miért van így. Egy nagy rakás tulajdonsága van ugyanis a vasúti közlekedésnek, ami pont az ellenkezőjére predesztinálná. Az inkriminált kutya ott lehet elásva, hogy a nehezített körülmények között a munkásembernek nehezére esik teljesítenie a munkaszerződésében előírtakat, és ráadásul van mire fogni a helyzetet. Isten látja lelkemet, egyet is értek azokkal, akik váltótakarítás helyett szívesebben kortyolgatnak forralt bort, de nem kötelező ezt a munkát elvállalni. És, ha annak idején odafigyeltek volna matematika órán, akkor most fűtött helyiségben nyomkodhatnák a számítógép billentyűzetét. De ha már csak ennyire futotta, akkor legalább ezt kellene tisztességgel csinálni. Sztrájkra készülődve ezt kellene végiggondolni…

Egy 17 éves srác két 54000 forintos bankjeggyel fizetett három birkáért. Az eladó meg akkor döbbent rá hogy becsapták amikor fel akarta váltani. Vádat emelni csak csalás büntette miatt lehet, mert ugye a hamisítás ügye azon egyszerű okból, hogy eredeti nem létezik, nem áll meg. Szívesen megnéztem volna mondjuk a tranzakciót, de élek a gyanúval, hogy egy elmeorvosi vélemény nem sok jóval kecsegtetne egyik érintettre vonatkozóan sem. Tragikomikus.
Ja, és ma van a fogyatékosok világnapja...

Tízéves koromban ütköztem először családom anyagi korlátjaiba, és szembesültem a lemondás keserű ízével. Na persze nem éheztem, játékaim is voltak, és a Tisza cipőt is megkaptam. De jóanyám határozottan ellenállt, amikor az egyévi fizetésével egyenértékű szaxofont akartam megvetetni vele. Az egy dolog, hogy akkor valami eltört bennem, de bizton tudom, hogy csak emiatt nem lettem világhíres fúvós…
Meg egy csomó minden más miatt sem, ami az anyagi akadályok mellett anyám döntésének helyességét igazolják. De időnként előkerül a lelkem mély zugaiba elásott gyermekkori álom, és eljátszok a gondolattal, hogy a fene sok szabadidőmben rászánhatnám a fejem egy kis zenetanulásra. Végül is hangszer volt már a kezemben, kottát is láttam már…

A szüleimnek volt szerencséje a közelmúltban egy kamaszkori jóbarátom társaságában eltölteni egy jótékonysági estet. Rég nem találkoztunk, és annak ellenére, hogy valamikor a kilencvenes évek elején hasonló vonalon mozogtunk, teljesen más irányt vett az életünk. De persze ez így van rendjén. Nem basszusgitározhat mindenki élete végéig...
Viszont adta magát a gondolat, hogy számba vegyem az egykori nyíregyházi amatőr rock-szcéna általam ismert basszerjait, hogy kiből mi lett. Ő ugye műsorvezető egy kereskedelmi csatornánál, van aki az ország egyik legjobb pozanosa, elismert háttér és stúdiózenész lett. Van aki maradt a hangszernél és igazi rocksztárként tengeti életét, van aki rendőr és van aki APEH ellenőr. Én meg ugye…

Év végére mindig elfáradok. A ködös, nyálkás hideg idő sokat kivesz belőlem. Ráadásul a helyzetnek megfelelően egy rakás karácsonyi hangulatú anyagot kell ilyenkor legyártanom. Ennek örömére ez az a pont az évben, amikor felszínre tör belőlem a pályaváltoztatás gondolata. Könyvesbolti eladó szeretnék lenni, vagy hentes… Még vacillálok…

Kezdek megbékélni a gondolattal, hogy a lányaim a szülői példát követve a szokványosnál nagyobb hangsúlyt fektetnek a gondolataik vizuális megjelenítésére. A nagylány egyre többször vesz elő ceruzát és papírt beszélgetés közben mondván: „Várj, inkább lerajzolom!”. De már nem csak fantázia rajzokat készít, elkezdett modell után rajzolni. A kandallónkat például olyan arányosan és részlet-gazdagon vitte papírra, hogy az a legtöbb felnőtt ismerősömnek is becsületére válna.
És a kisebbiknek sem kell szégyenkeznie! A két év hátrány sokszor nem nagyon látszik, sokat tanul a nővérétől. Ráadásul egy kis esztéta-filológus rejtőzik a szőke loknik mögött, aminek tanúbizonyságaként tegnap az egyik művét az alábbi szavakkal nyújtotta át, megelőzve a kritikai észrevételeket:
Nem hibátlan, hanem szép!