szuperapu

Na, a LIGA szakszervezetek és annak vezetői újfent kiállítottak magukról egy újabb szegénységi bizonyítványt! Felkent vezetőjük Gaskó úr délután telekürtölte a médiát, miszerint a sztrájk sikeres volt elérték céljukat. Akkor ezek szerint az eredeti követeléseikről belátták, hogy jogtalanok és/vagy teljesíthetetlenek ezért most a cél szimplán a károkozás volt? Hát abban tényleg jók! Nekem ma 850 forint és két óra volt a veszteségem, és még nem számoltam azt amit az államnak, mindannyiunknak, tehát saját maguknak is okoztak. Tévedés volt azt gondolnom eddig, hogy ezek az emberek erkölcsi hullák, ők már csak a hullák körül maradt krétacsíkok. Ha úgy gondolják, hogy a szakszervezetek feladata károkozás akkor legközelebb törjék be a székházuk összes ablakát, a többi állampolgárt meg hagyják békén.

Amikor így télvíz idején megszaporodnak azon esetek, amikor vonatok az időjárási viszonyokra hivatkozva késnek, mindig elgondolkodom azon, hogy ez vajon miért van így. Egy nagy rakás tulajdonsága van ugyanis a vasúti közlekedésnek, ami pont az ellenkezőjére predesztinálná. Az inkriminált kutya ott lehet elásva, hogy a nehezített körülmények között a munkásembernek nehezére esik teljesítenie a munkaszerződésében előírtakat, és ráadásul van mire fogni a helyzetet. Isten látja lelkemet, egyet is értek azokkal, akik váltótakarítás helyett szívesebben kortyolgatnak forralt bort, de nem kötelező ezt a munkát elvállalni. És, ha annak idején odafigyeltek volna matematika órán, akkor most fűtött helyiségben nyomkodhatnák a számítógép billentyűzetét. De ha már csak ennyire futotta, akkor legalább ezt kellene tisztességgel csinálni. Sztrájkra készülődve ezt kellene végiggondolni…

Persze, hogy én sem mentem be dolgozni ma.
Nem mintha nagyon megerőltetőnek találtam volna azt a kétszer negyvenöt percnyi gyaloglást (de ha térdeim beszélni tudnának biztos mást mondanának), hanem inkább csak egy jó indoknak tűnt szolidaritást vállalni a sztrájkolókkal. Mert ezzel a munkabeszüntetéssel tulajdonképpen egyetértek. Itt most végre nem arról van szó, mint hogy egy szakszervezeti vezető, vagy egy önjelölt népvezér egy majdani kormány zsíros pozícióját megcélozva cirkuszol. Itt most van ok és indok.
Én meg élvezhetem itthon a közelgő nyár előjeleit, zsivatolnak fecskék a háztető fölött cikázva, a konyhában pedig spárgakrémleves illata száll...

Ezek a szerencsétlen vasutasok még sztrájkolni sem tudnak rendesen, de még ez lenne a kisebbik baj. A nagyobbik az, hogy a szervezett munkabeszüntetés során elszenvedett kudarcaikról azt mondják, hogy siker. Ha így áltatják magukat a munkavégzés terén is akkor nem csodálkozom a cég áldatlan állapotjain, és azon sem, hogy a munka és a sztrájk között nem sok a különbség a pályaudvarok környékén.
Viszont erősen érlelődik bennem az elhatározás, hogy egy utas-sztrájkot kellene összehozni. Követelésinket azzal támasztanánk alá, hogy menetjegy megváltása nélkül utazunk. Követelhetnénk az utazási körülmények javítását, 2 havi ingyenbérletet a sikeres privatizáció okán, vasútreformot, a szakszervezeti vezetők menesztését. Ennek a tiltakozásnak biztos nagyobb lenne a társadalmi elfogadottsága...

Az ész megáll, a föld meg forog tovább!
A vasutasok továbbra is valamiféle álomvilágban élnek, ahol nekik minden jár, mondhatni menetrendszerűen. Most például, még mielőtt sztrájkolni kezdenének, benyújtották az újabb igényüket, miszerint a MÁV Cargo privatizációjának extra nyereségére tartanak igény a dolgozók. Mert a nyereségből nekik részesedés jár! 3 milliárd forint, mivelhogy olyan jól dolgoztak... Kérdés hogy a MÁV több 10 milliárdos veszteségét miért nem akarják ezen elvek mentén ugyanígy elrisztelni? Hamár. És tessék fizetni a késő vonatok után is, a fizetés terhére, időarányosan, és zsebből finanszírozni a veszteséges mellékvonalakat!
Súlyos képzavarban tobzódnak egyesek, akkor most szociális intézmény, vagy kommunista kaláka a MÁV? Vagy elmegyógyintézet?

Ma jutott a fülembe a tegnapi nap poénja...
Tegnap ugyanis a sztrájkból kifolyólag logisztikai problémáim adódtak a főállásomat képező budapest-belvárosi munkahelyemet illetőleg. Ezért nem mentem be. Ezért a folyamatban levő munkáim folytonossága megszakadt, s köztük volt, vicces módon, egy MÁV-os megbízás is. Még szerencse hogy a marketinges kapcsolattartó sem vesztette el a humorérzékét, és egy egyszerű kérdéssel nyugtázta a tényt: miért nem jöttem be biciklivel?!?
Hát, kerékpározzanak ebben az időben kétszer negyven kilométert a mozdonyvezetők!

Nincs is szebb egy ilyen esős reggelen mint egy jó kis vasutas-sztrájk. Ráadásul finoman melengeti a lelkemet, hogy most értem is folyik a tiltakozás, merthogy az alig használt mellékvonalak megszüntetése, az nekem is rossz. Főleg nekem. Az hogy emiatt elküldenek jó pár mozdonyvezetőt az nem számít. Nem maguk miatt csinálják! Látszik ez azon is, hogy hozzácsapták a követeléshez a vágányok felújítását is. Úgyis csak ezen múlik. Meg az egész napos felfordulás, az egyébként is hatalmas szervezetlenség tetejébe.
Dolgozni kellene rendesen! Akkor a sztrájk is jobban látszana, mert így alig különbözik egy rendes (rendetlen) munkanapnál!