szuperapu

Apám rászánta magát a garázs rendbetételére, mert lassan a kétbeállásos helyre csak óriási bravúrok árán tud beállni. És perszehogy első körben az én kétdoboznyi cuccom volt az ami leginkább útban volt. Tiszta szerencse, hogy fölöttébb érdekes tartalmú két dobozról van szó. Olyannyira érdekes, hogy egy a monográfiámon dolgozó művészettörténész 50 év múlva biztosan agyvérzést kapna a gyönyörtől, ha ilyenre lelne. Rengeteg vázlat, firka, korai olajfestmények, tanulmányok és stílusgyakorlatok (amiken én is meglepődve fedeztem fel, hogy egész jól tudtam rajzolni), montázsok, kézzel rajzolt plakátok, és egy Schielle másolat. És, hogy ne tűnjek az utókor számára szakbarbárnak, akadt a képzőművészeti zsengék között egy rakat vers, novella, dalszöveg.
Erősen gondolkozom rajta, hogy szerkesztés után publikálom valahol ezeket a 15-20 éves anyagokat.

Újra bajnok a Vasas vizilabdacsapata!
Nem volt annyira katartikus az élmény mint tavaly, bár idén mint szurkolónak sokkal nehezebb dolgom volt, mert a családból jelenlevő hat tagból csak én szurkoltam a piros-kékeknek, hárman meg kimondottan az ellenfelet buzdították. De még ilyen túlerőben is odaadóan buzdítottam kedvenceimet. Sikeresen.
Mondhatni jómagam is kivettem a részem...

Tartalmas hétvégét tudhatunk a hátunk mögött. A családi összejövetel a szokásos módon jól sikerült, két hiányzó mellett 26 fős volt a buli. Volt eszem-iszon meg dínom-dánom, és nekem természetesen egy kis munka. Mert munka mindig van egy falusi ház körül én meg fogékony vagyok rá, arról nem is beszélve, hogy mint legkisebb fiú unoka még mindig a családi ranglétra aljának közelében álldogálok...

Hosszú hétvége elé nézünk. Javarészt wireless hétvége elé...
Május elseje nálunk nagy családi ünnep, és nem politikailag, hanem mert ilyenkor tartjuk a nagyapám születésnapját, és ilyenkor összesereglik mindenki a családból, hogy együtt nézzük ahogy az öreg elfújja a tortáján az egyre sokasodó gyertyákat, idén szám szerint 95-öt. De ha marad a lendülete, akkor lazán eléri a 100-at, is meg még többet is.
Érdekesség, hogy anyukám is  május  elsején született. De ő érdekes módon jóval fiatalabb mint a nagyapám...

A vasútállomáson leszólított egy csöves, de nem kapott tőlem sem cigit, sem aprót. Viszont elbeszélgettünk egy kicsit, többek között Bud Spencer filmjeiről.
Mielőtt felszálltam volna a vonatra, kétszer is megköszönte...
A semmit.

Táplálkozási szokásaink méltatlanul mellőzik a nyulat, mint alapanyagot. Pedig zsírmentes húsa egynemű és igen ízletes. (Persze az sem utolsó a jó tulajdonságainak sorában, hogy az ön- és fajreprodukciós képessége kiváló.) Én gyerekkorom óta imádom, bármilyen formában, és igen sokféleképpen elkészíthető. A hétvégén nálunk tavaszi zöldséges ragu képében került az asztalra.
A közel két kilós nyulat feldaraboltam, sóztam, borsoztam lisztben megforgattam, majd egy serpenyőben megpirítottam. Aztán átkerült egy fazékba. Rá meg a zöldségek. Három sárgarépa karikázva 4-5 zellerszár 1-1,5 centis darabokban, egy-egy fej vörös és lilahagyma négybe vágva, 5-6 gerezd fokhagyma egészben, egy fél csokor tárkony és néhány babérlevél. Aztán az egészet felöntöttem vízzel. Főzés közben az elegyet kiegészítettem fél zacskó előzőleg beáztatott szárított erdei gombával és két marék zöldbabbal. Aztán a végén még fél kiló aprószemű újkrumpli is beleugrott a fazékba, és már csak egy pici türelem...
Igazi egytálétel, négy főre.
Jóétvágy!

Megjelent az utóbbi évek legjobban várt és még ezeket a felfokozott várakozásokat is felülmúló játéka a GTA IV! Kár, hogy csak Xbox 360-ra, de ami késik nem múlik, és ha kijön Wii-re biztos leköti a szabadidőmet egy kis időre. Főleg ha azt nézem, hogy a játéktér az eddigi legnagyobb, Liberty City két legtávolabbi pontja közötti út megtételéhez 1 órányi játékidő szükségeltetik.
Nagyot változott a játékélmény az felülnézetes pixelkavalkád első rész óta…, persze a lényeg ugyanaz.
Bűnözni, bűnözni, bűnözni.

Mondom tegnap, némi atyai szigorral, az én tündérhercegnőimnek:
- Óriási a rendetlenség a szobátokban! Holnap jön az unokahúgotok,
mit fog szólni?
- Nem is tud beszélni... - jött gondolkodás nélkül a válasz.

(De azért hipp-hopp rendet raktak.)

A térdem lassacskán a régi funkciójában használható. Nem olyan, mint tízéves koromban volt, de például a járás már nem okoz különösebb gondot. Gyakorolom is ezen tevékenységet, főleg, hogy az időjárás sem gördít ez ügyben komolyabb akadályokat elibém. Így hát minden reggel sétálva teszem meg az utat az Astoriától a munkahelyemig. És a Belváros kis utcáin ezt egész változatos módon tehetem meg. Vagy inkább tehettem meg. Mert mióta felfedeztem a Károlyi kertet, azóta muszáj útba ejtenem. Szökőkút, lila, bíbor és rózsaszín tulipánok, fű, fák, egy talpalatnyi természet.
Csak ne csúfítaná el az összképet az ilyenkor elmaradhatatlan „Fűre lépni tilos!” tábla…