A térdem lassacskán a régi funkciójában használható. Nem olyan, mint tízéves koromban volt, de például a járás már nem okoz különösebb gondot. Gyakorolom is ezen tevékenységet, főleg, hogy az időjárás sem gördít ez ügyben komolyabb akadályokat elibém. Így hát minden reggel sétálva teszem meg az utat az Astoriától a munkahelyemig. És a Belváros kis utcáin ezt egész változatos módon tehetem meg. Vagy inkább tehettem meg. Mert mióta felfedeztem a Károlyi kertet, azóta muszáj útba ejtenem. Szökőkút, lila, bíbor és rózsaszín tulipánok, fű, fák, egy talpalatnyi természet.
Csak ne csúfítaná el az összképet az ilyenkor elmaradhatatlan „Fűre lépni tilos!” tábla…