szuperapu

Eddig a lányaim fiziológiailag csak a fogzásban mutattak némi eltérést az átlagoshoz képest (a kicsinek pl. összesen hét foga van 16 hónaposan, ebből alul a két nagy metsző, de fent már kint van egy őrlő is). Ám most a nagylánynál felfedeztük, hogy a hüvelykujjait extrém módon tudja hajlítani. Konkrétan az alsó ízületnél hátrafelé.
Nem tudom mire lesz ez még jó, lesz-e belőle előnye az élet valamely területén, vagy sem?
Esetleg jobb nőgyógyász lehetne...

A nagylány ma először ment óvodába. Még nem alszik ott, de már élesbe megy a dolog, vitte a teljes menetfelszerelést is. Remélhetőleg nem lesz komolyabb gubanc, bár nincs az oviban internet elérés, és laptopot sem vihet be a gyerek.

Ma a lányaim földigilisztákat szaporítottak. Természetesen mechanikus úton. Ami azt jelenti hogy a kis szőke, kék szemű tündérhercegnők a kicsi kezeikkel széjjeltépkedtek egy szerencsétlen egyedet, így hozva létre belőle többet.
Nagyon jól szórakoztak.
És most már a giliszta sem magányos.

A nagylány reggel vadul kergetett egy csótányt barátkozási céllal, de nem jött össze a közelebbi kapcsolat, mert az ízeltlábú a jótékony sötétséget választotta a felfedezés örömei helyett. Így a kisasszony megint háziállat nélkül maradt.
Lehet hogy a kutyánk átmeneti pótlására előkeresem a csőgörényt.

A nyíregyházi VIDOR fesztiválon, a múlt héten számomra a legnagyobb látványosságot a nagyobbik lányom szolgáltatta azzal, hogy közel fél órán át egy helyben maradt. Persze szükség volt a jelenlevő zsonglőrök közreműködésére is, akik vitán felül kiváló műsorral kápráztatták el a jelenlévőket.
És a kisasszony nagyközönség előtt is bemutathatta a denevéreket is összezavaró visítását.

A nagylány Miskolcon fárasztja a nagyanyját, a kicsi meg ezzel párhuzamosan kivirult. Úgy látszik erősen korlátozza a nővére erőteljes egyénisége a kibontakozásban. Mellesleg most így sokkal jobban látszik a hasonlóság a két lány között, most hogy a kicsit is láthatjuk ereje teljében.
Lesz még emiatt sírás és csontzene.

Nagyon jól elvoltunk a lányaimmal az anyjuk nélkül. És a nejem is azt mondta, hogy egy nap alatt nem tudtam visszafordíthatatlan károkat csinálni a neveltetésükben. Egy hétig viszont már nem hagyna minket felügyelet nélkül...
Elkirándultunk a Városligetbe, szaladgáltunk a Hősök terén, volt játszótér meg kacsanézés. Otthon kalandparkot csináltunk a nappaliból, és vacsorára gumicukrot és szedret és hideg főtt tésztát ettünk, kézzel, fogócska közben.
Apukalipszis!

Tegnap hazahoztuk a nagylányt Fótról, a barátnőjétől. Merthogy kint-alvásos buli volt, amolyan lányos hancúr.
Felnőnek a gyerekek...,
már három éves is elmúlt.

Nagyobbik lányom egész jól elvan a számítógéppel, internetezik is. Én három évesen még a televíziót sem ismertem.
Az unokáim mivel fognak szórakozni ennyi idősen?

Tegnap az eső után elmentünk a csajokkal meg néhány jóbaráttal a West Balkánba iszogatni, beszélgetni. Mi söröztünk, a kicsik meg narancslevet ittak, meg persze rohangáltak és hangoskodtak. A nagylány még rendelt is a pultnál, és forogtak mindketten a bárszékeken. Este tízkor kerültek ágyba, ezért csak fél nyolckor keltek fel. Megint mi fáradtunk el jobban.

Ebben a hőségben ajánlott a könnyű étrend, a sok folyadék, a lédús gyümölcsök. Meg is kínáltam a családot egy kis dinnyével. A nagylányom viszont inkább szalonnát kért.
Végül is a nagyapám is mindig azt evett aratáskor...

A hivatalokkal folytatott harc szüneteiben tegnap én is beszáltam a csajokhoz nyaralni egy kicsit. Kismedence, dinnye, sültkrumpli és rántott izék szigorúan eldobható étkészletből. Igazi strandérzés, sör nélkül.

A vasárnapot megint vidéken töltöttük. Hazamentünk.
Halad a felújítás, ezért kicsit rendezkedtünk, a tündérhercegnők meg pancsoltak az új medencéjükben. Közben teszteltük a sárgabarack termés érettségi fokát, és találtunk egy siklót a szerszámosban. Szóval jól éreztük magunkat.
Mert mindenhol jó, de legjobb otthon!

A lányok rákattantak a Stray Cats-re.
Minden este bulizunk. Mi mást is lehet ugyebár csinálni forró nyári estéken?

Hétvégén a ház körül tevékenykedtünk. Összeszedtük a szemetet, összegyűjtöttük a szétdobált törmelékeket és maradék anyagokat. Kaszáltam, sepregettem. A lányok pancsoltak és szomszédoltak és ették a cseresznyét meg a ribizlit és szaladgáltak az emeleten. Olyan volt mintha otthon lennénk, együtt mint egy család. Mert így is volt.
És jól leégtem.

A kisebbik lányom rengeteg dolgot les el a nővérétől. Jót, rosszat, vegyesen. Mindent sokkal hamarabb elsajátít, mint a nagyobbik annak idején. Főleg a rosszaságot.
De ahogy a kisdobozos üdítőt issza szívószállal az még engem is meglepett.

Hosszú hétvége jön, és én még ráteszek egy lapáttal. Már ma este elkezdem.
Persze a dolog mozgatórúgója, nagymamám állapota, nem igazán indokolja a jókedvet, de legalább együtt lehetek a csajokkal. Remélem az időjárás nem tesz keresztbe, mint a gyermeknapon, már csak azért sem mert hétfőn lesz a kisebbik tündérhercegnő első születésnapja, és elkelne a napsütés a tervezett programokhoz. 

A nagylányom teljesen szobatiszta, ráadásul önállóan, rendeltetésszerűen, és szűkítő nélkül használja a WC-t. A papírral még időnként meggyűlik a baja, de hát nekem is el szokott gurulni néha-napján. A kisasszony meg nem tehet róla, hogy rám hasonlít.

Kisebbik lányom olyan magas szinten űzi a motorozást, hogy még a játszótéri gyerekek csodálatát is kivívta. Pedig azok nagyon szőrös szívű kritikusok szoktak lenni. Az persze vitathatatlan, hogy a hasonló korú gyerekek inkább csak a járással próbálkoznak, de hát Szuperapunak Szuperlányai vannak.

A hétvége legjobb pillanatai között a tapolcai vattacukor evés minden bizonnyal dobogós helyet ért volna el, ha versenyeztetnénk egyáltalán ezeket a momentumokat. Kezdve onnan, hogy a mester majdnem beledőlt az előállító kézségbe, amikor megmagyaráztam a gyerekeknek, hogy mi a folyamat lényege. Ami azon alapvetésen nyugodott, hogy eddig csak a Shrek című film kapcsán találkozott a nagylány valami hasonlóval.

Magam alatt vagyok.
Nagyon.
Egyre nehezebben viselem a csajok nélkül. Egy ilyen hoszzú és szép hétvége után meg pláne. Volt minden, állatkert, tóparti séta, játszótér, erdő, lufi, családi ünnep. Most meg...
És még majdnem 2 hónap, míg hazaköltözhetnek.

A tegnapi séta során elveszett a nagylány alvósmacija!
Pánik. Szaladgálás.
Ez az a lény ami lassan három éve szinte mindig vele volt, de az alvásnál nélkülözhetetlen. Vele beszélte meg a sérelmeit, meg a szülőbosszantó terveit...

Ma reggel a gyógyszertárban meglett.

A családdal töltött összkomfortos hétvége sajnos már a hátam mögött van. A csajok hiánya most különösen rosszul esik, de valahogy csak kibírom péntekig, s addigra talán elmúlik az izomlázam is, mert persze mindkét csaj szó szerint állandóan rajtam lógott, volt, hogy egyszerre... :)
A nagyobbikat még fagyizni is elvittem, ami alacsony korát tekintve felért egy zsonglőr számmal. Mármint részemről. Mert az már szinte egy cirkuszi mutatvány volt, ahogy azért küzdöttem, egy szál papírzsebkendővel, hogy az adott cukrászipari termék rendeltetésszerűen legyen felhasználva.

A nagylány terrorizálja a nagyszüleit.
Reggel a nagyapja reggeli sajtózását szakította félbe egy lécci-lécci-lécci kezdetű műsorral, minek eredményeképpen az öreg kénytelen volt a szabadnapját a játszótéren tölteni.
Hehe.

Nagyobbik lányom olyan hangerővel és olyan frekvencián tud sikítani, hogy a szomszéd falu tornyában lakó denevérek összezavarodnak. Ez szerintem dicséretes képesség. Sőt! Láttam valami hasonlót az X-Men 2-ben is.
Mindenesetre a nagyanyját felettébb idegesíti vele.
És így nekem még jobban tetszik a dolog!