szuperapu

Az ízeltlábúakhoz való vonzódásomat is sikerült továbbörökítenem a lányomba. Persze ennek a hajlamnak a megerősítéséhez kellenek olyan momentumok, amilyenekhez szombaton volt szerencsénk. Voltak egyszer a birkaürüléket szortírozó és szanaszét görgető szkarabeuszok, és voltak a kevésbé földhözragadt, násztáncukat lejtő pillangók. Mindkét társaság hosszú időre lekötötte az amúgy örökmozgó kiscsajt.
Otthonra is be kell szereznem, legalább egy kis birkaszart...

Az elmúlt hetet nagyobbik lányom tulajdonképpen a baromfiudvarban töltötte. Sok tapasztalattal gazdagodott a kisasszony. Egyik alkalommal összevont szemöldökkel újságolta, hogy rosszalkodik a kakas, ráugrott a pipi hátára és a csőrével húzza a haját.
Ez remek alkalom lett volna a felvilágosításra, de elszalasztottuk...

A hétvége nem teljesen úgy alakult, ahogy azt megálmodtam. Sajnos a kisebbik csaj benyelt valami gonosz vírust, minek következtében hányás, fosás és magas láz lett úrrá rajta. Ez egy alig kilenc kilós, tíz hónapos babánál elég aggasztó konstelláció. B-vitamin injekció, hűtőfürdő, virrasztás. Most már jobban van, de így a nővérére sem tudtam annyi időt szánni amennyit akartam volna...

Szombaton az állatkertben voltunk a lányokkal. Volt minden, elefánt etetés, gázos lufi, perecevés. A perec vonzólag hat a selyemmajmokra (is) így kimondottan kifizetődő a vásárlása. Persze az állatok kicsit csalódottak voltak mivel nem etettük őket. De a legnagyobb sikere most is a halaknak volt. És töretlen a rajongás a bütykös csótányok iránt, ami egy szőke tündérhercegnőtől, főleg nyilvános helyen, látványos tud lenni.

Kisebbik lányom megtanult tapsolni.
Most már semmi akadálya hogy színhába vigyük

Kisebbik lányom egyre magabiztosabban gyakorolja a helyváltoztatás azon módját amit járásnak nevezünk. Személyes specialitása az hogy mindig szorongat valamit a kezében e tevékenysége közben. Úgy látszik szüksége van a kapaszkodás illúziójára a megfelelő önbizalom eléréséhez.
Mindenesetre új készségét kihasználva elküldtem sörért...
hazafelé kapaszkodhat az üvegekbe.
Mert ahogy a költő mondja: Tavasz van, tavasz van, de jó sörözni a szabadban!

Kisebbik lányom ma megtette első bizonytalan lépéseit!!
(Bár semmit nem von le a tett nagyszerűségéből, azért meg kell jegyeznem, hogy inkább hasonlított a dolog Elvis színpadi produkciójára mint járásra.)

Kisebbik lányom a "Nem szabad!" hangsor hallatán sírni kezd!
Nehéz kamaszkora lesz...

Este véletlenűl 1,5%-os tejet adtam a nagylánynak, mire közölte, hogy nincs íze, és nem is tej, és nem is itta meg.
Ettől ékesszólóbb kritikát nem is kaphatna a hazai tejipar.
(És mit szólt volna a szörnyűséges 'Reggeli Italhoz'?!?)

Tegnap a nagyobbik lányom egy kutyát rajzolt a húgának névnapjára.
Ez igen praktikus és egyben szép módja az ajándékozásnak, bár megint előrevetíti annak a lehetőségét, hogy a kisasszony mégiscsak el fog térni az általunk, szülei által, kiszemelt pályától. De igazából nem is tudom, hogy két és fél évesen egy leendő nőgyógyász hogyan oldaná meg ezt a feladatot.

Lányaim a hétvégén először fürödtek együtt a nagy kádban, s bár még nem hozzák a strand-hangulatot, azért elég nagy kaland volt. Persze a kicsi nem vette jó néven nővére hajmosási gyakorlatát, de majd belerázódik.
Pár hónap és úsztatják a lakást!

Kisebbik lányom, bár még nem tud járni, megkapta élete első gumicsizmáját. Az alma nem esik messze a fájától, az apja is egy tirpák paraszt, mondják most azok akik nem kedvelnek, vagy csak jobban ismernek a kelleténél. De az igazság az hogy igen-igen praktikus tud lenni mifelénk az ilyesfajta lábbeli, pedig nálunk nem is olyan durva a belvízhelyzet. És most meg divat is a gumicsizma. Asszem.

A húgom mindig is mondogatta hogy nem kell túlzásba vinni a dolgokat, a fürdetés előtti gyerekolajozást meg lehet oldani étolajjal is, nem kell a gyógyszertári finomított napraforgóolajjal flancolni. De hát az ember a legjobbat akarja. Főleg a lányainak. Főleg SzuperApu.
És ma vettem újra két decit. Vettem volna, mert az ajtórésbe bekukkantva mit látok? A kedves gyógyszerész néni a Vénuszos műanyagflakonból önti át a gyógyszeres üvegbe az olajat...! Nna, így bízzon az ember a gyógyszerészekben.
Meg másokban.

Ma reggel újra meglepetéssel szolgált korosabbik tündérhercegnőm.
Rajzolt egy virágot, ami egy anatómiailag tökéletes női méhet és petefészkeket formázott... (szerintem)
Van remény, hogy nem művész hanem nőgyógyász lesz a gyerekből?

Nagyobbik lányomnak elég nagy kellemetlenséget okoz rágófogainak növekedése. Konkrétan baromira fáj neki. Figyelem elterelés végett még több figyelmet és időt szentelek neki, valamint apró ajándékokkal lepem meg. A tegnapi mágneses betűkészlet sikere viszont még engem is meglepett! A hűtőajtót elfoglalva nevetgélve rakosgatta a kis színes műanyag vackokat (a "W" persze macibetű lett 180 fokkal elforgatva).

Kisebbik lányomnak kibújt az első foga!
Más gyerekeknek ilyenkor már persze már egy egész mosolyra való van ilyesmiből, de nálunk nem kapkodják el a csajok. A nővérénél még aggódtunk, hogy lesz-e egyáltalán foga, de most már mi is azzal vigasztalódunk, hogy így tovább fog nekik tartani, és pár hónapnyi fogkrémet megspóroltunk!

A mai napot egyelőre még a szokásos vércukorszint-emelő, boldogsághormon pótló franciakrémes sem tudta megmenteni.
Már megint a tündérhercegnőkre marad a munka neheze!

Mindenki azt mondja, hogy a nagyobbik lányom teljesen olyan mint én. Ez tény, nem is akarok és nem is lehet ezzel szembe menni. De egy lényeges különbség a nemi eltérőségen túl is van.
Ő Veszett Mókus!

Mondtam én...
Kisebbik lányom ma kapaszkodva felállt a kiságyban. Aztán ezt még kétszer megismételte gyors egymásutánban, hogy rögződjön a mozdulatsor. Egy-két hónap és egymást hajkurászák a nővérével.
Izgalmas napok elébe nézünk...

A kisebbik tündérhercegnőm tegnap ülő helyzetbe hozta önön magát. Teljesen önállóan. Ami jelentős előrelépés a testhelyzet és helyváltoztatás rögös útján. Jó emlékezetünk, és a nejem feljegyzéseinek köszönhetően rémlik, hogy a nővére e lépcsőfok meghódítása után hamarosan felállt (kapaszkodva), majd el is indult.
Izgalmas napok elébe nézünk...

A nagyobbik tündérhercegnőm tegnap pelenka és bepisilés nélkül töltötte el az éjszakát.
Lehet gratulálni!

A mai nap kezdete nem volt valami felemelő.
Kisebbik lányunk megkapta a soron következő, kötelező védőoltás kombóját. Nemtetszését a maga módján szívbemarkolóan és velőtrázóan adta a világ tudtára.
De ez az élet rendje. Az oltás kötelező, és kellemetlen. És ez csak a felvezetés a sokkal kellemetlenebb kötelező és szabadon választható dolgokhoz.

Kérdezz-felelek köztem és a nagyobbik lányom között:
- Miért haragszol rám? -kérdem én
- Mert gonosz vagyok!

Alakul a gyerek.
60-70 év múlva kegyetlen Összevont Szemöldökű Nyugdíjas lesz belőle!

Kellemes hétvégém volt. Elkészült a Bogár téli karbantartásával a szerviz keddre, így a tejfölszerű ködben kellőképpen feltornáztam az adrenalin szintemet. Boldogságomat megalapozandó az összes határidős munkámat és dolgozatomat elnapoltam és csak a kiscsaláddal foglalkoztam. Erdőbe mentünk a nagyobbik lánnyal, de reményeinkkel ellentétben semmi különös nem történt velünk. Ennek ellenére nagyon jól szórakoztunk.
Apró örömök.

Harminc éves kor felett már csak jazz-t és világzenét hallgat az ember.
Vettem is a nejem születésnapjára egy deladap CD-t, bár még nincs harminc nagyon bejön neki. No meg az sem elhanyagolható tényező, hogy a kisebbik lányunk is előszeretettel hallgatja altatózeneként. A nővére két évvel ezelőtt a Fun Lovin' Criminals-t használta hasonló célra.
A jó ízlés genetikailag kódolt?!?