szuperapu

Tésztát gyártottunk a nagyobbik lányommal. Baromira élvezte a dolgot, ami méginkább érthetetlenné teszi számomra, hogy a hölgyismerőseim zöme miért csak harmincon túl tanul meg főzni. És még akkor is munkának tekintik.
Pedig szórakozás. Gyerekjáték.

Vasárnap a nagyobbik lányommal ellátogattunk a Tropicarium-ba, lévén a kisasszony rajong a halakért és az elmúlt héten viszonylag jól viselkedett. Érdekes módon a fő attrakciónak számító cápák nem igazán érintették meg, annál inkább (és szó szerint) a ráják. Nagyszerűen szórakoztunk, de...
Kérdés:
Apuka kislányával a férfi vagy a női WC-be menjen be?!?

A nagyobbik lányom újfent meglepett.
Kétéves korát meghazudtolva absztrakt matematikai gondolkodásról tett tanúbizonyságot.
A négy darabos danonino joghurt hiányzó két darabját "hol a fele?" felkiáltással kereste, majd a kisasztalán megtalálva "itt van mind a kettő!" felkiáltással örvendezett.

De ha ilyen okos, akkor miért nem szobatiszta még mindig?!?

Kisebbik gyermekem újfent sarokba szorította magát. A kiságyban, éjjel alvás közben.
Mivel három hónapos korából kifolyólag hely-, és helyzetváltoztató képessége még kezdetleges, a rendelkezésére álló tér pedig véges ezért ezen nincs is mit csodálkozni. Remélhetőleg fejlődésének egy későbbi fokán, mondjuk ügyvédként, vagy marketingesként még hasznosítani tudja majd ez ügyben szerzett tapasztalatait.
Aztán tovább fejlődik.

Vettem a gyermekeimnek egy háziállatot. Állítólag segíti a szocializációs előremenetelüket. Meg fejleszti a jellemüket. De korukat tekintve, kötve hiszem, hogy gondoskodni tudnának egy másik lényről (még ugyebár magukról sem), ezért valami igénytelen jószágot kellett kerítenem.
Vettem egy csőgörényt,
ha már a barkácsboltban jártam.