szuperapu

Ez az évtized ennek az évnek az utolsó napján éjfélkor ér véget. Hiába van tele az internet és több jeles sajtóorgánum olyan híresztelésekkel és erre utaló népszerűségi listával, amik szerint ez a tavalyi, 2009-es év végén következett volna be. Az első évtized 1-10-ig tartott, az első évszázad 1-100-ig, az első évezred 1-1000-ig. A mostani évtized 2001-től 2010-ig. Merthogy nulladik év nem volt. Krisztus vagy az időszámítás előtti (mínusz) első évet az időszámítás utáni első év követte. A nulla nem természetes szám, és bármely időegyenesen csak egy pont. Például amikor megszületünk nem a nulladik, hanem az első életévünket kezdjük meg…
Érthető, ugye?

150 éve állt elő Darwin az ő evolúciós elméletével, és a kerek évforduló nagyon jó apropót szolgáltat arra nézvést, hogy az azóta is fennálló hitviták felerősödjenek. Pedig hit dolgában vitázni értelmetlen, és a darwini tanok öles hézagjait is csak egyfajta vallásos érzület képes betömködni. Mert azért valljuk be, vannak lyukak, és nem elméleti szinten, hiszen maga az evolúció matematikailag leírható, tehát tudományos tény. Az viszont, hogy jórészt hiányoznak az átmeneti törzsek (úgy a fosszilis, mint a recens előfordulások terén), hogy (földtörténetileg) pillantok alatt tűntek el fajcsoportok (pl. trilobiták, ammonitesek) nyom nélkül, hogy domináns csoportok (pl. nyitvatermők) ugyanilyen hirtelen, és előzmény nélkül vették uralmuk alá a bolygót, nincs megnyugtatóan és egy tudományhoz méltón kézzelfoghatóan megmagyarázva.
Szóval én úgy hiszem…

Időnként előbújik belőlem a matematika szakos, és ilyenkor újra és újra beletörődve fogadom el, hogy bizony kis világunk a számok mentén forog. Egyenletekkel minden leírható, talán a teremtő az érzelmeket is ezekkel írta le a kezdet kezdetén. Itt van például a Pi szám aminek ma van a világnapja. Az egy dolog, hogy már még az ismert 1 trillió helyiértékig nem találtak benne ismétlődést, de annyi mindenben benne van hogy az már ijesztő, a kör kerülete meg területe csak a jéghegy csúcsa. Ott van a gravitáció elméletben, az az atomi részecskék energiaelméletében és az elhalálozási statisztikák Gauss-féle normaeloszlási jellegében.
Szóval borzongjunk egy kicsit, és ma 3. hó 14-én, 15 óra 9 perc 26 másodperckor gondoljunk a Pi-re.
(Meg egy kicsit Albert Einsteinre, aki furcsa mód ezen a napon született.)

Sokszor hangoztattam már, hogy művészet kapcsán nem nagyon hiszek a tehetség és az ihlet hívószavak mindenható erejében. Inkább az eltökéltség és a rutin az ami célra vezető ezen az ingatag területen. Bár azt én is belátom, hogy az absztrakció ilyen-olyan szintű birtoklása jelentős mértékben elemeli a művészt az átlagos analízis-szintézis folyamatot gyakorló nagy tömegektől. De ha ezt nézem, akkor a matematika a legnagyobb művészet.
És sejtésem szerint minden, még egy festmény vagy egy regény is, leírható képletekkel!

Megboldogult matematika szakos koromban szoktam volt mondogatni, hogy háromféle matematikus létezik:
1. amelyik tud számolni
2. amelyik nem tud számolni.
Ebből talán látszik, hogy melyik csoportba sorolom magam. De abból is, hogy megbírságolt az AKA, mert lejárt autópálya-matricával közlekedtem. Teljesen jogosan mert a másodikán vásárolt matrica 12-én már nem érvényes.
Mondjuk egy elégtelen nem fájna ennyire a pénztárcámnak.

A nagyobbik lányom újfent meglepett.
Kétéves korát meghazudtolva absztrakt matematikai gondolkodásról tett tanúbizonyságot.
A négy darabos danonino joghurt hiányzó két darabját "hol a fele?" felkiáltással kereste, majd a kisasztalán megtalálva "itt van mind a kettő!" felkiáltással örvendezett.

De ha ilyen okos, akkor miért nem szobatiszta még mindig?!?