szuperapu

Már javában tart a Goldenblog verseny énblogokra kiírt etapja és én még mindig azon rágódom, hogy hogyan sikerült megugornom azt a lécet amik a szervezők állítottak szűrési szándékkal a több mint 500 jelentkező elé. Mert én csak arról írok, hogy mi történt velem, vagy mit gondolok. Kizárólag. Lehet hogy a rajzok ilyen nagy súllyal esnek a latba? Ha valaki ír is, meg rajzol is, az már maga a komplexitás?
Mindegy.
Nem emiatt, de már egy pár hete erősen gondolkodom azon, hogy kicsit visszavonulok a webkettes színtérről, és ennek jegyében szüneteltetem a blogírást is.
Valami sokkal komplexebbre vágyom…

Egy megtisztelő felkérésnek tettem eleget a múlt héten, amikor elfogadtam a meghívást az olvasóblog csapatába. És ma már publikáltam is az első könyvajánlómat, ami egy képregény, kicsit illusztrálva azt, hogy manapság nincsen már annyi időm az olvasásra, mint régen volt, vagy amennyit szeretnék. Persze még mindig több könyv formátumú információt fogyasztok, mint a nagy magyar átlag, de ezekkel a bejegyzésekkel igyekszem majd én is kedvet csinálni a Guttenberg Galaxis további felfedezéséhez. Szóval ha már könyvet nem is könyvajánlót tessenek olvasni!
Remélem sikerül kedvet csinálni egy-két könyvhöz...

Az elmúlt napokban több okból kifolyólag hanyagoltam a naplóírást, de a háttérben lázasan készülődtem arra, hogy egy újabb területen vessem meg a lábam az on-line világban, és ezzel még jobban szétforgácsoljam erőimet.
Kedvet kaptam ugyanis Gus barátom Zenebuzi rovatában tett kirándulásom során a zeneajánláshoz, ezért beüzemeltem a saját webrádiómat, ahol a saját ízlésem mentén egy szabad zenei asszociációs vonalon kínálom meg a nagyérdeműt a kedvenc zenéimmel. Szóval tekerje mindenki a browserét a megfelelő sávra és tárja ki a füleit!

Update: új link a blogkupac tetején webradio néven! 

A legtöbb versenynek a megmérettetés és a győzelem a lényege. Az, hogy kinek mit jelent a győzelem az megint más kérdés, de az, hogy a részvétel a fontos általában a vesztesek verbál-sablonja. A Goldenblog ebből a szempontból talán kivétel. Egyrészt nincs egy jól körülhatárolható etalon, ami mércéül szolgálna, nem a legszebb, a legokosabb, de még csak nem is a legolvasottabb napló nyer. Másrészt résztvevőknek már maga a részvétel is fontos, ismertséget, rangot ad. Talán a Goldenblog nem is verseny, inkább egy seregszemle.
Ahol illik megjelenni.

Ég bennem a közlésvágy.
Ez persze kevesekre hathat az újdonság erejével, de még a többségnek is tartogathatok meglepetéseket. Gondolom ezt, arra alapozva, hogy magamat is megleptem. Vagyis inkább az ifjúkori énem lepett meg. Ama bizonyos két doboz tartalmával, amiből több-kevesebb rendszerességgel szemezgetni fogok a kedves internetező gyerekek nagy-nagy örömére. Link a kupac tetején, "dobozban" néven.
Mert "dobozban ami fontos, s azon lakat, s lakat a szájra"...

Közzé tették az idei Webby-Díjasok névsorát.
Kicsit elcsodálkoztam egy-néhány kategória nyertesén. Az tudvalevő, hogy a minimalizmus évek óta trend, az idiotizmus is feljövőben, a blogok térnyeréséről meg már a nagyapám is tud. Mégis, ennek ismeretében is, minimum furának nevezhető eredmények születtek számomra, és ezek közül is a legkirívóbb a Personal Website kategória közönségdíjasa. Ami egy blog. Ami szerintem nem website, főleg, hogy egy nagy blogszolgáltatónál vezeti a gazdája.
És ha már blog,  akkor a több díjat is bezsebelő PostSecret-et is meg kell említenem, amit sehogyan sem tudok értelmezi. Magát a produktumot sem, nemhogy a díjait...
Mindegy. Lehet, hogy konzervatívabb vagyok a kelleténél...

A 80-as évek annak ellenére nem tartozik a kedvenceim közé, hogy a boldog gyermekéveim nagyobb részét tudtam le akkor. Meg ugye a nosztalgiázást sem tartom egy felemelő szórakozásnak, mégis elmentem a Tandem Blogreál partyjára. És persze, hogy jól szórakoztam. Tovább bővítettem és ápoltam a kapcsolati hálómat és időnként csendben hallgattam másokat. Rácsodálkoztam a kivetítőn futó régi rajzfilmekre, zöldpettyes muffint majszoltam és traubit iszogattam. Korán távoztam, vagy legalábbis korábban, mint szerettem volna, és most is hiányoltam néhány arcot. Vagy lehet hogy az arc megvolt, csak név nem volt hozzá...?

Teljesen elfelejtettem ezidáig nagynyilvánosan bejelenteni, hogy az érdeklődés teljes hiánya miatt, (és éppen ezért) észrevétlenül elhunyt az Ízléses Pofonok nevezetű vizuálkritikai blogom.
Az okokat még keresem... Pedig időnként igencsak naprakész voltam (elsőként írtam kritikát a Magyar Rádió új, és a londoni olimpia logójáról), bennfentes információkat szolgáltattam a hazai CowParade eseményeiről, írtam egy gyászbeszédet a Kultiplex tűzfaláról, és egyedül az országban beszámoltam a moszkvai Bench of World-ről, no meg persze sorban ontottam a kiállítás beszámolókat. Többek között.
Kevésnek bizonyult. Remélem legalábbis, hogy bennem volt a hiba...

Mindig is kíváncsi voltam, hogy közvélemény-kutatók kinek a véleményéből dolgoznak, mert én még nem találkoztam emberrel, akit meginterjúvoltak volna. Engem sem zaklattak. Eddig. Tegnap ugyanis hosszú telefonbeszélgetésben érdeklődtek, hogy mi a véleményem a kormányválságról, a pekingi olimpia lehetséges bojkottjáról, és hogy milyen a politikai beállítottságom.
Hát, miért nem olvassák a blogomat?!?

A freeblog egy érdekes donációs lehetőséget biztosít a bloggereknek az Abaqoos rendszerének használatát engedélyezve és támogatva. Kísérleti jelleggel én is élek vele, azért van az a fura kis logó a link-kupac alján. Hiú ábrándjaim azért persze nincsenek. Főként, hogy kis hazánkban nem egy alapvető viselkedésforma a mások önzetlen és névtelen támogatása, és a csekély olvasottságomat még nem is kalkuláltam bele az egyenletbe... Mindegy. Ahogy őseim szokták volt mondani: enni nem kér!
És felvetődött ezzel kapcsolatban egy kérdéskör bennem. Vajon miért olvassák a blogomat? Van egy jellegzetes (és szerethető) stílusom? Vagy a rajzok vonzzák vissza azt a pár látogatót? Persze itt-ott elejtett félszavakból van némi sejtésem, de az csak az önismeretem megingatására jó. Ami néha nem árt..., legalább visszaveszek egy kicsit.

Update: 703 forint máris ott figyel a számlámon... Most mi van? (Köszönöm.)

Horrorfilmet nézni társasági esemény, és nem csak akkor ha nyeremény gyanánt blogerekkel körülvéve tekinti meg az ember a Black Sheep-et. Hanem mert az ijesztgetéshez megfelelő alany, a bátorításhoz meg támasz kell, és egyébként is minden horror kicsit társadalomkritika, akkor meg tessék komolyan venni az együtt, vagy épp csak az egymás mellett élést! (Legalább a film alatt...)
A most látott film, az igazat megvallva nem egy remekmű, merthogy paródiaként kevés benne a poén, komoly horrorként meg kevés benne a frász. Kicsit belterjes, kicsit döcögős, de láttunk már rosszabbat is.
Az ezoterika iránt vonzódó vegetáriánus természetvédőknek kötelező!

Ana filmes játékából akár azt a téves következtetést is le lehetne vonni, hogy én értek valamelyest a filmekhez. Pedig leginkább csak addig terjed a tudományom, hogy tetszik-e az adott műalkotás avagy nem. Nos, a tegnapi freeblogos mozilátogatás alkalmából megtekintett Plasztik szerelem tetszik. Rég láttam ilyen jól összerakott többrétegű filmet, agyas de szórakoztató, lehet rajta nevetni, és lehet rajta sírni. Olykor egyszerre. Ajánlom mindenkinek, mert nem csak ingyen éri meg megnézni. Blog közeli embereknek különösen ajánlott, olvasónak naplóírónak egyaránt, hogy egy sarkított példán át mindenki lássa, hogy egy virtuális valóságon át hogyan lehet eljutni a tényleges emberi kapcsolatokhoz.

Én, a mizantróp zseni, tegnap részt vettem egy bloger találkozón, újdonsült törzshelyemen a Tandem Caféban. Igen hasznosnak bizonyult a rendezvény, azon túl, hogy megismerhettem egy csomó embert akiket végül is már ismertem eddig is. Merthogy megtudtam egy sor hasznos dolgot amivel tovább gazdagodott az életem. Például, hogy hogyan lett végül is Charles Bronsonnak bajsza, hogy miért szar Jim Morrison, hogy mikor lép reakcióba a pálinka tárolóedényével, és hogy a vidéki életforma sorsszerű. És persze megtudtam, hogy hogyan készül a főoldal a freeblogon. Meg egy halom más titok birtokosa is lettem. És hosszú évek után újra láthattam, hogy az érdekellentétek és a tesztoszteron túltengés metszéspontjában még mindig a bunyó áll, de ezzel kapcsoltban új információ volt, hogy hasonló helyzetben akár egy pasi is hatékonyan tudna használni egy retikült. Csak egy dolgot nem értek. Miért van az, hogy a kedvenc italom a nőnemű felszolgálónál negyven forinttal kevesebbe kerül?

Főiskolás éveim alatt Egerben két dolgot kedveltem meg a nejemen kívül. A bort és a mozit. Bár azóta mindkettő fogyasztása jelentősen mérséklődött, és ezen tevékenységek jobbára nappalihoz és a televízióhoz köthetőek, azért mégis. Ezért is örülök, hogy Ana blogján filmes felütéssel kezdődött játék bloggereknek és olvasóknak, és azért is mert sokat elárul az első két forduló megoldása az óvatlan csatlakozóról. És még lehet csatlakozni, link fent ana néven....

Változik minden.
Változik az olvasási szokás, de változik az írás is. A tartalom s hozzá a forma. Változnak a linkek is a blogok kupacban.
Avagy, ajánlom sok-sok szeretettel.

Hát ezt is megértem, bérblogger lettem!
Na, nem mint szuperapu, hanem mint pofonosztó vizuál-kritikus. Merthogy ezentúl kapok némi pénzmagot a Tiara magazinon elkövetett szómenésekért. Remélem azért nem fog monoton munkává válni a kiállítás látogatás és a kukacoskodás, és a profizmus nem telepszik rá az életemre. Linkek továbbra is jobbra a magazin kupacban! Tessék olvasni és okosodni!

Ezentúl a Tiara Magazin oldalán is posztolok. Az inkább közszolgálati, illetve szakmai alapon nyugszik majd.  Majd magazin címszó alá belinkelem a cikkeket, hátha...

Ha már új év, akkor újítok. Megadom a hozzászólás esélyét. Mert valahol azt olvastam, hogy az interaktivitás fontos, meg trendi, meg minden. A végtelen egómat persze inkább a moderálás elégíti ki mint a reagálás mások kommentjére, de...

A Golden Blogon nem versenyzek. De nem is baj, mert ugye a suszter... Meg a kaptafa.
De nem vagyok sértett, és szavazok is, mert ugye lényeg a móka, meg a közösségi élmény.

Újra Golden Blog.
Nevezek én is.
Aki meg olvas, az szavazhat is.
Persze nem kötelező. Az olvasás sem és a szavazás sem.
Dehamár...

Egy ideje félek minden újtól.
A megújult freeblog is erre a szokásomra erősít rá.
Persze...

Átrámolom az eddigi bejegyzéseimet, merthogy rend a leleke mindennek. Meg legyen együtt ami együvé tartozik.
Meg aki másnak vermet ás...

Ez hét is jól kezdődik!
A hétfő még csak hagyján, a 13-a sem zavar, de költözni azt nem szeretek. Főleg nem kényszerűségből. De most aztán tényleg muszáj volt, és ezt most nem foghatom az Összevont Szemöldökű Nyugdíjasokra sem. Bár..
Szóval itt vezetem a webnaplómat a továbbiakban!
Az előzményeket lásd: http://chasar.blog.tv2.hu

Lassan lezárhatjuk ezt az évet is. Készülhet az összegzés, amit ezen a platformon is megejtek majd mindenki okulására. Az elkövetkező év amúgy is borzalmas lesz közéletileg tekintve, tehát biztos jól jön majd útravalóul, mintegy mankóként erkölcsi tartásunkhoz.

Rég jelentkeztem,
nyakamra hágtak a dolgok és nem igazán volt időm lejegyezni őket. De az év vége mifelénk már csak ilyen. De holnap talán már újra mesélhetek az élet nagy összefüggéseiről. És firkálok is mellé.