szuperapu

Választási ciklus vége felé közeledve mindig meglódulnak az építkezések, fejlesztések. Úgy országos, mint önkormányzati szinten. Kis falunkban sincsen ez másképp. Az olyan látványos és látszat beruházások mellett, mint a járdafelújítás és fahídépítés, most két nagyobb volumenű fejlesztés is elindult. Az egyik a szennyvízelvezetés, a másik a szemétgyűjtés terén, amit halványzöld környezettudatos ember lévén kimondottan örömmel vettem. Annak ellenére, hogy a családi költségvetést mindkettő jelentősen megterheli. A csatorna kiépítése havi 2800 forint lesz öt éven át, ehhez jön még a rácsatlakozás költsége, és majd a csatornadíj. A szemétszállítás díja pedig az eddigi jelképesnek mondható évi 600-ról havi 1280 forintra ugrik, viszont lesz szelektív hulladékgyűjtő sziget is a faluban. Ezzel jelentős áldozatot hozunk a Földért és a jövőért, szóval legalább öt évig ne kérjen tőlem pénzt egyik zöld szervezet se…

Frusztráló dolog lehet állandóan a sült galambot várni. Főleg ha valaki azt hiszi, hogy azért nem jutnak el ezek a furcsa baromfiak a szájnyílásáig, mert mások ellopják őket...

A lányaim korosztályukat magasan meghaladó rajztudása lassan közismert, amit nagyban az otthon látott és követett az átlagostól eltérő viselkedésformákra lehet fogni. És mivel nem hiszek az olyan genetikailag determinált dolgokban, mint a rajztehetség, ezért én nyugodt szívvel így is teszek. Vagyis mostanáig tettem… Mert a minap erősen elbizonytalanodtam. Egy nemzetközi pályázat* kapcsán ugyanis a kisasszony olyan szintű axonometrikus látásmódról tett tanúbizonyságot, hogy az arcszőrzetem egy jelentős részétől megszabadulva tudtam csak az államat alaphelyzetbe hozni. Van tehetsége. Illetve logikusan gondolkodik…

*Én pályázok a lunartik-on, a lányok csak a móka kedvéért próbálkoztak

A könyvek meghatározó tényezők az életemben. Van, hogy kicsit nagyobb hangsúllyal, van, hogy még inkább. Ezért is örültem a moly.hu által kínált lehetőségnek, a közösségi oldal címlapja mellett illusztrálhattam az olvasáshoz való viszonyomat, az olvasást, ahogy én azt megélem. A viszonylagos siker oka lehet, hogy pont abban rejlik, hogy mások is így látják a dolgot. Ha más színvilágban és más szimbólumrendszerben is…

A hétvégén sikerült végre összehozni egy sört drc kollégával, így egy újabb hálózati kapcsolathoz tudok IRL arcot társítani. És ez a tény nem csak önmagáért fontos, nem azért mert ez az este kimondottan kellemesre sikeredett, hanem azért, mert ez egy újabb példa számomra arra nézvést, hogy a köznyelvben terjedő megállapítások a bloggerek antiszociális, mizantróp, sőt olykor csökevényes és meghasonlott életviteléről nem állnak meg az ismeretségi körömben. Akiket eddig megismertem, mind ugyanolyanok, mint azt előzetesen elképzeltem, nem csalódtam senkiben, és a legtöbbjükkel, ha olykor lazábban is, de azóta is tartjuk a kapcsolatot a való világban is. Mert mindegyikük barátságos, nyílt és intelligens, mind olyan, akivel bármikor szívesen beülök egy ebédre a Tandem Caféba. Vagy egy vacsorára, hogy átbeszéljük az élet fontos dolgait…