A lányaim korosztályukat magasan meghaladó rajztudása lassan közismert, amit nagyban az otthon látott és követett az átlagostól eltérő viselkedésformákra lehet fogni. És mivel nem hiszek az olyan genetikailag determinált dolgokban, mint a rajztehetség, ezért én nyugodt szívvel így is teszek. Vagyis mostanáig tettem… Mert a minap erősen elbizonytalanodtam. Egy nemzetközi pályázat* kapcsán ugyanis a kisasszony olyan szintű axonometrikus látásmódról tett tanúbizonyságot, hogy az arcszőrzetem egy jelentős részétől megszabadulva tudtam csak az államat alaphelyzetbe hozni. Van tehetsége. Illetve logikusan gondolkodik…

*Én pályázok a lunartik-on, a lányok csak a móka kedvéért próbálkoztak