szuperapu

Bár a projekt honlapja azt a látszatot kelti, hogy már nem történik semmi, azért van némi mozgolódás, és innen-onnan össze lehet kaparni némi információt. Például tudható, hogy a  közönségszavazáson a RubiCow nyert, és november 2-án Winkler Nóra vezetésével elárverezik a CowParade Budapest legizgalmasabb teheneit. A Művészetek Palotájában a licit 200.000 forintról indul, ami nem egy nagy összeg tekintve hogy egy tehén bekerülési költsége ennek közel a tízszeresére rúg.
Persze továbbra is kérdés, hogy az én Manócsúszdám szerepel-e az eseményen?
Avagy izgalmasnak minősült-e?

Kész. Szurkolok én mindenkinek, mindenféle sporteseményen, még néha a magyar futballistáknak is. De a tegnapi produkciójuk az durván alulmúlta még a honi labdarúgás alacsony színvonalát is.
A sportág rendbetételét lehetne azzal kezdeni, hogy a Máltán bénázó válogatott keret kifizeti a kiutazásuk költségét. A repülőjegyektől kezdve a mezek tisztítási költségéig. Mindent.
Meccsprémium.

Kisebbik lányom tegnap először mondta ki azt, hogy APA!
Katartikus élmény óriási lépés az igazi apaság felé vezető úton. Kár hogy nem ez volt az első szava, mert az első szava az volt, hogy NEM.
A nagyobbiknak is.
Ilyenek.

Apró örömök az életben. Most éppen, hogy megint lehet spenótot kapni a csarnokban. Kár hogy a kedvenc spenótos kajámat sütő hiányában csak fejben készíthetem el.
Gondolatban tehát besózok hat gusztusos csirkecombot, majd félreteszem, és a spenóttal kezdek el foglalatoskodni. Egy kilónyit szárától megszabadítva jól megmosok, majd kissé összetépkedve vajon megfonnyasztok. (Só és bors, persze.) Mondanom se kell, ugye, fokhagyma és őrölt szerecsendió társaságában, mert együtt kell legyen, ami együvé tartozik.  A végén egy kis citromlé is megy rá, mert a pikantéria az nálunk bevált jó szokás. Kicsit hűl, kicsit csipegetek belőle, aztán belemorzsolok egy mozzarellát. Aztán az elegyet beszuszakolom a combok bőre alá. A hőálló edénybe beleöntöm a bazsalikomos paradicsom turmixot, amit 2-3 érett paradicsomból és friss bazsalikomból készítettem, hirtelen. Ebbe kerülnek a combok, félig elmerülve. Tetejére mozzarella és parmezán. Felül sül, alul fő. Főt krumpli kíséretében gondolok rá.
És összefut számban a nyál.

Tegnap a nagylány ott aludt az óvodában, és elmondhatjuk hogy ezzel minden gond nélkül a teljes jogú óvódások klubjának tagja lett. A gond nélküli elalváshoz persze hozzájárulhatott az is, hogy a bábelőadásról gyalog tért vissza a társaság.
A kb. 8 km-es táv után a legizgágább gyerek is elalszik...

Két siket sráccal zötykölődtem együtt a 2-es villamoson. Ép az egyikük kezében lévő aktív-hangfal körül folyt a diskurzus, természetesen jelelve. Az hogy ki és hogyan fogja élvezni a terméket számomra homály fedi, viszont eszembe juttatott egy régi történetet ami szintén tömegközlekedési járművön esett meg.
Két siket srác heves vitába keveredvén olyan széles mozdulattal jelelt, hogy a közvetlenül mellettük álló haveromat az egyikük oldalba vágta. Még mielőtt elnézést kérhetett volna a cimbitől, az jól artikulálva rárivallt:
- Mi a fasznak kell kiabálni?!?
(Még a siketek is, elfelejtve a vitájukat, dőltek a röhögéstől.)

Megboldogult matematika szakos koromban szoktam volt mondogatni, hogy háromféle matematikus létezik:
1. amelyik tud számolni
2. amelyik nem tud számolni.
Ebből talán látszik, hogy melyik csoportba sorolom magam. De abból is, hogy megbírságolt az AKA, mert lejárt autópálya-matricával közlekedtem. Teljesen jogosan mert a másodikán vásárolt matrica 12-én már nem érvényes.
Mondjuk egy elégtelen nem fájna ennyire a pénztárcámnak.

Eddig a lányaim fiziológiailag csak a fogzásban mutattak némi eltérést az átlagoshoz képest (a kicsinek pl. összesen hét foga van 16 hónaposan, ebből alul a két nagy metsző, de fent már kint van egy őrlő is). Ám most a nagylánynál felfedeztük, hogy a hüvelykujjait extrém módon tudja hajlítani. Konkrétan az alsó ízületnél hátrafelé.
Nem tudom mire lesz ez még jó, lesz-e belőle előnye az élet valamely területén, vagy sem?
Esetleg jobb nőgyógyász lehetne...