szuperapu

Mától hosszabbodnak a nappalok, és ezt nálunk a természet ragyogó napsütéssel ünnepli!
Tudom, hogy majdhogynem egyedül vagyok vele, de örülnék ha ilyen idő lenne karácsonykor is...

Nem akar összeállni a karácsonyi menü!
Valahogy idén nem megy a hangulat átélése, vagy mi, mert még elképzelésem sincsen, hogy mi kerüljön az asztalra a desszertet leszámítva. Lényegesen egyszerűbb lenne persze ha olyanokat kellene vendégül látnom akik nem válogatnak, de hát a rokonait nem válogathatja meg az ember. Legfeljebb nevelheti...
Az újévi leves már megvan. Az alábbi módon áll össze:
Természetesen hagymával és sírással indítunk, jó magyar szokás szerint. (Szerintem a hagymánál keresendő a "sírva vigad a magyar" gyökere, mindenesetre azon vallásoknál ahol kerülik ezt a zöldséget sokkal nagyobb a jókedv.) Szóval, hagymát kockázunk, kicsit dinsztelünk majoránna társaságában, húslével felöntjük, majd karikára vágott pár szál répát meg fél kiló lencsét zúdítunk a lébe. Aztán jön egy nagy marék savanyú káposzta. Tejföllel sűrítjük, mustárral bolondítjuk, majd füstölt virslivel gazdagítjuk.
A szilveszteri buliról maradt sörrel kísérjük, és ezzel a kombóval elűzzük a másnaposságot. Jóétvággyal.

Még jó hogy van internet! Máskülönben nem tudom, hogy teljesítettem volna most az elsőszülöttem azon kérését, hogy hajtogassak neki egy baglyot...

Egyik lányomra se lehetne ráfogni, hogy fiús alkat, bár van bennük vagányság és nem mennek a szomszédba csintalanságért sem. A kisebbik meg kimondottan nőcis. Ma meg, hogy az alkalomhoz hozhatta formáját, az óvodai karácsonyi ünnepség apropóján, igazán elemében volt.
Még a száját is kirózsázta... (Labelloval, persze).

Felületes szemlélő számára úgy tűnhet, hogy mostanság csak olvasok, meg írok. Ez persze csak a látszat, de tény, hogy kényszerű szünetet tart az interface blog a fényképezőgép balesete miatt, és ide sem készülnek olyan gyakorisággal illusztrációk mint régen. Máshova terelgetem a kreatív energiákat. Most például ide. Mert ha már kirándulgatok a konkurencia terepén, akkor igyekszem nyomot hagyni.

Sokszor hangoztatott alapigazságként vallom, hogy a reklám nem létező igényeket teremt, s azokat igyekszik gyorsan kielégíteni. Magyarán ott is van piaci rés, ahol igazából nincs is. Illetve mindenhol van, csak nem gondolunk rá. Itt van például a forralt bor illatú légfrissítő...
Nem én találtam ki. Létezik.
Most láttam a reklámot!

Itthon vagyok a nagylánnyal, mert elég masszív torokgyulladása van. Egész jól viseli a betegséget, minek következtében igényli a szórakoztatást. Egyébként is erősen társasági lény, de most aztán tényleg nem tud meglenni egyedül. Persze ott vannak az elektronikus bébiszitterek a TV meg a számítógép...
Az internetes flash-játékokban nagyon otthon van már, le is köti, de engem annyira frusztrál, hogy pár kivételtől eltekintve sokkal jobb nálam, hogy inkább rászabadítottam a Heroes M&M -re. Ahhoz képest, hogy öt és fél éves meglepően jól játszik...