szuperapu

Nem akar összeállni a karácsonyi menü!
Valahogy idén nem megy a hangulat átélése, vagy mi, mert még elképzelésem sincsen, hogy mi kerüljön az asztalra a desszertet leszámítva. Lényegesen egyszerűbb lenne persze ha olyanokat kellene vendégül látnom akik nem válogatnak, de hát a rokonait nem válogathatja meg az ember. Legfeljebb nevelheti...
Az újévi leves már megvan. Az alábbi módon áll össze:
Természetesen hagymával és sírással indítunk, jó magyar szokás szerint. (Szerintem a hagymánál keresendő a "sírva vigad a magyar" gyökere, mindenesetre azon vallásoknál ahol kerülik ezt a zöldséget sokkal nagyobb a jókedv.) Szóval, hagymát kockázunk, kicsit dinsztelünk majoránna társaságában, húslével felöntjük, majd karikára vágott pár szál répát meg fél kiló lencsét zúdítunk a lébe. Aztán jön egy nagy marék savanyú káposzta. Tejföllel sűrítjük, mustárral bolondítjuk, majd füstölt virslivel gazdagítjuk.
A szilveszteri buliról maradt sörrel kísérjük, és ezzel a kombóval elűzzük a másnaposságot. Jóétvággyal.

Soha nem használok gyári fűszerkeverékeket. A vegeta szó hallatán meg egész egyszerűen üvöltve tör belőlem elő a mélyen szunnyadó gasztrosznob. Amit meg mostanában látok a tévében reklámozva, hát attól megáll az ész, a föld meg forog tovább. Húsízesítő! Intenzív húsízzel. Kész. És ha rászórom a vajas kenyérre akkor olyan lesz mint a steak?!?
Mindegy. Ez csak közjáték. Itt a tavasz, vele ugyebár a tavaszi fáradtság, aminek egyik leghatékonyabb ellenszere a savanyú káposzta, ami persze a káposztás paszulyban a legjobb, de van egy másik receptem is a hazai mezőnyből. Arra az esetre, ha már unom a savanyú káposztát a maga egyszerű valójában. Semmi flanc, csak összekeverem apróra vágott vöröshagymával a lecsöpögtetett káposztát, meglocsolom naprafogóolajjal és megszórom pirospaprikával (szigorúan házi termelésű és őrlésű cuccal) és újra megkutyulom.
Sörrel kísérve fogyasztandó, mert az is tele van vitaminnal!
Jóétvágy!
(Ja! Nem árt neki némi összeszokás. Persze ha van türelmünk.)