Nem tudom, hogy van-e köze az internetnek, az internetes kapcsolattartásnak ahhoz, hogy (legalábbis a környezetemben és generációmban) mintha kezdene elhalni a magázódás intézménye. A szüleimet sosem hallottam idegeneket letegezni, akkor sem ha szemmel láthatóan körülbelül egykorúak voltak. Sőt, sokszor voltam szem és fültanúja, ahogy hosszabb ismeretség után is kínosba csapó bonyolultsággal térnek át csak tegező módra.
Én csak a nagyon öreg embereket magázom, feltéve, ha nem művészek, mert az külön közeg, eredendően más formula. (Ligeti Erika például majdnem felpofozott első találkozásunkkor mert magázni mertem, pedig közel negyven év differencia volt köztünk. Meg egy sor díj.) A hivatalokban sem bírom, ha a velem egykorúak magáznak, de ilyenkor konzekvensen tegezve kiprovokálom a közvetlenebb kapcsolattartás. És láss csodát általában egyből gördülékenyebb és mosolygósabb lesz az ügymenet…
2009.06.19.
09:34
Írta: szuperapu
Tegez
10 komment
Címkék: gondolat emberek
2009.06.09.
09:16
Írta: szuperapu
Szégyellem
Már jó ideje nem ringatom magam abban a tévhitben, hogy én nem vagyok rasszista, de lassan az önkritikus szemlélet azon fokár a hágok, hogy be kell, lássam egy kultúrfasisztát rejt a szolid punk külső. Nem akarom elhinni, hogy intelligenciával szűken megáldott, teljességgel műveletlen és kulturálatlan polgártársaim egyenlőek velem és ugyanazon jogokra tarthatnak számot, mint én. A baj az, hogy ezt időnként ki is mondom, és ki is mutatom…, aztán egy rövid ideig kicsit szégyellem magam…
5 komment
Címkék: gondolat
2009.06.05.
16:37
Írta: szuperapu
Hogyis?
Zavar támadt az erőben, felborult az egyensúly vagy mi.
Pakolom szét a szennyest nagymosás előtt: egy kupac fehér, egy kupac sötét, egy kupac színes, és...
egy kupac rózsaszín!!!
Szólj hozzá!
Címkék: gondolat
2009.06.05.
16:37
Írta: szuperapu
Hogyis?
Zavar támadt az erőben, felborult az egyensúly vagy mi.
Pakolom szét a szennyest nagymosás előtt: egy kupac fehér, egy kupac sötét, egy kupac színes, és...
egy kupac rózsaszín!!!
3 komment
Címkék: gondolat
2009.06.05.
15:12
Írta: szuperapu
Hogyis?
Pakolom szét a szennyest nagymosás előtt: egy kupac fehér, egy kupac sötét, egy kupac színes, és...
egy kupac rózsaszín!!!
Szólj hozzá!
Címkék: gondolat
2009.05.28.
11:58
Írta: szuperapu
Bezzeg
Akkor léptél az öregedés rögös útjára igazán, amikor elkezded mantrázni a „bezzeg a mi időnkben” kezdetű nagysikerű népi rigmust. Hát szégyen, nem szégyen, időnként én is egy ilyen felütésű mondókával szoktam szemléltetni tündérszépségű utódaimnak, hogy milyen szerencsés korban tengetik a gyermekkorukat. Mondjuk az apjukkal szemben…
A mi időnkben egy nap egy mese volt és az is fekete-fehér, sőt hétfőn még az sem, nem volt számítógép, DVD lejátszó és Wii. A banán és a narancs karácsonyi ajándék volt, nem volt kukoricapehely, tejszelet és csirkesonka. Mindenkinek ugyanaz a hajlított lemez, vagy fröccsöntött műanyag játéka volt (amit éppen kapni lehetett), és a Gazdálkodj okosan és Rodolfó bűvészdoboza volt a csúcsjáték.
És mégis boldog gyerekkorunk volt. Nekünk is.
7 komment
Címkék: gyerek gondolat
2009.05.28.
08:54
Írta: szuperapu
Hol volt
Biztos másnak is feltűnt, hogy egyre kevesebb az időnk. Mármint nem az, ami még életünkből hátravan, hanem az, amit a napi tevékenységeink során felhasználhatunk. Pedig még mindig 24 óra a nap, és pörgünk is ezerrel, kapkodunk, stimuláljuk magunkat és mégsem vagy mégis… Pedig rengeteg dolgon spórolunk meg hosszú perceket. Rengeteg gép segíti a munkánkat, mind a pénzszerzés, mind az otthoni robot során. Van mosógép, mosogatógép, takarítógép, számítógép, gépkocsi, a fűtéshez és meleg vízhez sem kell fát hasogatni, az ételeink zöme is félkész (kevesen sütnek kenyeret, köpülnek vajat, gyúrnak tésztát és a sonkaszalámit sem sokan állítják elő házilag), tehát nagyapáinkhoz képest rengeteg szabadidővel kellene rendelkeznünk…
Valahol szökik az idő!
6 komment
Címkék: gondolat idő
2009.05.21.
15:27
Írta: szuperapu
Mélységmámor
A gyerekek, többek között, félelmeik nagy részét is a szüleiktől tanulják. Ezek egy része a mindennapi túléléshez szükséges, más részük felesleges vagy éppen káros (olykor már beteges). Nem árt ugyebár, ha a gyerek fél a tűztől, de gilisztától való félelem már nem ez a kategória, és ha ez utóbbi miatt ki sem mozdul a házból, akkor érdemes specialista segítségét kérni.
Van viszont olyan fóbia, amit nem tanulunk, hanem velünk születik. Ilyen például a tériszony, ami rendszerint olyan emberek állandósult félelme, akik nemigen jártak magasban.
Persze a magasságtól (mélységtől) mindenki fél, ez természetes. Mindenki elbizonytalanodik a mélység láttán, meginog, megszédül.
A tériszonyos nem szédül. Retteg.
Olyan mintha a gyomrod 10g gyorsulással a bokádba zuhanna, aztán megbénít a félelem, de szó szerint. Annyira, hogy lélegezni sem mersz. A helyzeted kilátástalannak tűnik, és egyetlen cél hajt, hogy a lehető legtöbb sejteddel rögzítsd magad valami szilárdnak tűnő tárgyhoz. (Én gyermekkoromban az ozorai Sió-hídon rendszeresen hason fekve végeztem, hacsak nem vettek ölbe.)
Viszont ahogyan a félelmet, a bátorságot is lehet tanulni. Az enyhébb fóbiákat gyakorlással meg lehet szüntetni, vagy élhetőbbé lehet tenni. Például egy két kínos megingástól kisérve, de azért bejártam a Hernád völgyét, a Tátrát, a Déli-Kárpátokat, és bár sokszor vidítottam fel a társaim kedélyét, azért restaurátorként többször is dolgoztam ingatag állványokon több emelet magasan.
És akár a Lánchídon is végigmegyek…
7 komment
Címkék: gondolat emberek
2009.04.29.
15:19
Írta: szuperapu
Öregedés
Az elmúlt fél év során kétszer is volt szerencsém olyan társaságba keveredni, ahol többen is megjegyezték, hogy az elmúlt tizenegynéhány évben nem sokat öregedtem (persze voltak, akik szerint ez nem csak a külsőmre vonatkozik, és nem feltétlenül pozitívum).
Én ennek nem tulajdonítok nagy jelentőséget, és egyébként is hiába igyekszem jól tartani magam, mert ha szüleim már olyan öregek, hogy nyugdíjba mennek, akkor én sem érezhetem magam fiatalnak. Márpedig ez a helyzet. Az anyukám tegnap ment be utoljára a munkahelyére a KÖJÁL-ba ahol 72 óta szolgálta a köz egészségét.
Egy korszak lezárult…
Szólj hozzá!
Címkék: gondolat idő
2009.04.24.
08:46
Írta: szuperapu
Mozgásban
Az a baj az összevont szemöldökű nyugdíjasokkal, hogy csak tolakodni tudnak, mozogni nem. És az a baja kis hazánknak, hogy jó darabig túl nagy aktivitással gyakorolta ezen korlátolt tevékenységét mindenre kiterjedően ez a pár generáció, amíg a kezükben volt a lehetőség. Most meg értetlenül néznek.
Szólj hozzá!
Címkék: gondolat
2009.04.08.
12:08
Írta: szuperapu
Szimultán
Nézem a Megáll az idő-t, meg a Moszkva tér-t szimultán, és azon gondolkozom, hogy valaki biztosan írt már egy mélyenszántó összehasonlító elemzést erről a két nemzedékinek kikiáltott kultfilmről, de igazából nem tudom, hogy érdekelne-e most mások véleménye. Inkább arra kellene megtalálni nagy hirtelen a választ, hogy mindenki élete tele van befejezetlen történetekkel és félbehagyott utazásokkal, vagy ez csak kevesek filmre kívánkozó kiváltsága?
És a kényszer szülte döntések vajon mindig a végső megoldás felé konvergálnak, vagy ugyanilyen kényszerűen előbb-utóbb mindent megbánunk? Vagy felesleges foglalkozni azzal, hogy mi lett volna ha…?
6 komment
Címkék: film gondolat
2009.03.05.
15:00
Írta: szuperapu
Selejt
A mesterművekig rengeteg elvetélt ötleten és kidobott vázlaton keresztül vezet az út.
Meg kellene tanulni kidobálni a cuccokat…
3 komment
Címkék: gondolat
2009.03.04.
10:05
Írta: szuperapu
Időben
Van egy álmom…
Több is, de van egy, amit ha megfeszülök sem tudok valóra váltani.
Sokszor eszembe jut, hogy jó lett volna 6-8 évvel korábban születni. Valahogy úgy érzem, hogy lemaradtam dolgokról a rendszerváltozás környékén, illetve túl fiatal voltam hozzá. Volt 85 és 95 között egy képlékeny massza, egy pauza, amiben nagy lehetőségek voltak, és én akkor még nem voltam az érettség azon fokán, hogy ezt kiaknázzam.
Például Szabó Ági nővére lehetett volna a csajom...
Utolsó kommentek