Már jó ideje nem ringatom magam abban a tévhitben, hogy én nem vagyok rasszista, de lassan az önkritikus szemlélet azon fokár a hágok, hogy be kell, lássam egy kultúrfasisztát rejt a szolid punk külső. Nem akarom elhinni, hogy intelligenciával szűken megáldott, teljességgel műveletlen és kulturálatlan polgártársaim egyenlőek velem és ugyanazon jogokra tarthatnak számot, mint én. A baj az, hogy ezt időnként ki is mondom, és ki is mutatom…, aztán egy rövid ideig kicsit szégyellem magam…