Nem tudom, hogy van-e köze az internetnek, az internetes kapcsolattartásnak ahhoz, hogy (legalábbis a környezetemben és generációmban) mintha kezdene elhalni a magázódás intézménye. A szüleimet sosem hallottam idegeneket letegezni, akkor sem ha szemmel láthatóan körülbelül egykorúak voltak. Sőt, sokszor voltam szem és fültanúja, ahogy hosszabb ismeretség után is kínosba csapó bonyolultsággal térnek át csak tegező módra.
Én csak a nagyon öreg embereket magázom, feltéve, ha nem művészek, mert az külön közeg, eredendően más formula. (Ligeti Erika például majdnem felpofozott első találkozásunkkor mert magázni mertem, pedig közel negyven év differencia volt köztünk. Meg egy sor díj.) A hivatalokban sem bírom, ha a velem egykorúak magáznak, de ilyenkor konzekvensen tegezve kiprovokálom a közvetlenebb kapcsolattartás. És láss csodát általában egyből gördülékenyebb és mosolygósabb lesz az ügymenet…