Úgy néz ki, hogy az elhúzódó felújítás miatt tovább fogunk szép fővárosunkban dekkolni mint terveztük. Persze éltünk itt egy ideig, és volt, hogy élveztük is. Ezeket az emlékeket próbálom nap mint nap felidézni, hogy elviselhetőbb legyen az ittlét.
Például az nagyon jó volt, hogy a Nyugati térnél éjjel nappal, napi 24 órában lehetett kaktuszt és napszemüveget venni. Ez az érzés főként akkor magával ragadó, ha hajnal kettőkor a városlakó ellenállhatatlan szükségét érezi egy napszemüvegnek...
A minap a Nyugatinál, a média által sztárolt, felkapott, és futtatott stylist, L.M. jött velem szemben a sleppjével. Nincsenek előítéleteim, de hirtelen azt hittem, hogy egy Bronski Beat klip forgatásába csöppentem a 80-as évekbe vissza.
Kicsit meg is hökkentem.
Hihetetlenül meleg van!
Eddig azt hittem, hogy a legelterjedtebb ragadozó a Földön a légy (hozzáragadozik a légypapírhoz), de mostanság úgy látom, hogy inkább a nagyvárosi homo sapiens az. Hozzáragadozik metrófogantyúhoz, az aszfalthoz, egy másik emberhez.
Hihetetlen meleg van!
Én már csak port pisilek.
A mai jó cselekedet is megvolt.
De most aztán olyan vastagon, hogy az már szót érdemel. Egyszerű eset, bárkivel megtörténhet, még velem is. Merthogy rendes vagyok.
Egyébként.
Szóval. Ezressel fizettem, és tízezresből akart a néni visszaadni. Amikor ezt szóvá tettem, először majdnem megsértődött, majd remegő kézzel visszavette a visszajáróból visszajárót, és halkan hálát rebegett.
Jó érzés.
Már az Avas sem a régi!
A Renault ajtaját nyitva felejtettem. De még csak be csak be sem csaptam, résnyire nyitva volt egész este, sőt majdnem egy egész nap. És nem hogy nem vitték el, de semmi sem hiányzott belőle. Még a magnóból kikandikáló kazetta is érintetlen maradt. Vagy feljavult az általános erkölcs, vagy lankad a figyelem, vagy már nagyobb tételben utaznak a piti bűnözők is.
Nem tudom foglalkoznak-e pszichológia tankönyvek a fóbia egy újabb, nagy tömegben jelentkező formájával, de ha nem akkor épp ideje lesz a problémával foglalkozni, még mielőtt tényleg ijesztő méreteket ölt. Szóval, meglátásom szerint, sokan vannak akik rettegnek attól hogy a tömegközlekedési járműveken maradnak. Hogy nem tudnak leszállni - soha többé. Ezért vagy eleve az ajtó közelében maradva utaznak, vagy jármű megállása előtt pánikszerűen és agresszíven, mindenkin átgázolva közelítik meg az ajtót.
Elég ijesztő, és nem kevésbé antiszociális, mondhatni veszélyes.
Hihetetlenül indiszponált voltam ma egész nap. Mindennek a megkoronázásaképpen délután elütöttem egy gyalogost.
Illetve csak meglöktem a parkolóból kitolatva. Jól megijedtünk. Főleg én. Ő még csak meg sem állt reklamálni. Én a helyében minimum leüvöltöttem volna a hajam.
Hihetetlen módon nyomasztó ez a nap. Az álmosan gyakorlatozó nyugdíjasok hada sem tudott kizökkenteni az unalomból, a piaccsarnok előtt. Pedig akár mókás is lehetne az, ahogy a pártpreferenciánként eltérő megjelenésű csapatok egymásnak feszülnek.
Mindegy.
Hazamegyek és tekerek egy pár méreg erős burittót, ráöntök két sört és várom a hatást.
Holnap meg születésnapi buliba megyek, az meg remélhetőleg és emlékeim szerint garantálja az emelkedett hangulatot.
Az unatkozó nyugdíjasok az éjszaka leple alatt egy imbuszkulccsal szétkapták a világot, és reggelre persze rosszul rakták össze. Hogy ezt rosszindulatból vagy csak feledékenységből tették az a lényegen nem változtat, és végül is nem is feltünő hacsak azt a fiatal punk gyereket nem nézem aki a mellén nemzeti szín kokárdával (!) falngált ma a gödöllői flaszteren.
Persze egy imbuszkulccsal szétszedhető világban ne csodálkozzunk semmin.
A magyar nép meglepő módon és önmagához képest civilizáltan viseli a madárinfluenza honi térnyerését. Persze az Összevont Szemöldökű Nyugdíjasok biológia tagozata rendületlenül és szorgalmasan gyűjtögeti a galambtetemeket bevizsgálás és önvédelem céljából. De ez legyen a legnagyobb gond velük!
> C I T Y {emberek}
Annyira nevetséges a politikai közélet, annyira kilátástalan a hőn szeretett és kellő távolságtartással kezelt társadalom helyzete, hogy újra fel kell vérteznem magam. Újraolvasom az Anarchizmus című tanulmánykötetet.
És persze jó motoros rókaként, hergelem a fentebb emlegetett közeget.
Ma az egyik piros 40-es busz kicsit késve indult, ezért kicsit kapkodva indult a sofőr. Kicsit nagyon. Az ajtó még nyitva volt de ő már rallis módjára tekerte ki a járgányt a megállóból. Egy éppen felkapaszkodó nyugdíjast csak az én jóindulatom mentette meg a centrifugális erő hatásaitól, meg attól, hogy a következő busszal induljon el.
Ma is rendes vagyok.
A medveurulógusok már megint elnéztek valamit, mert csak nem jön az enyhülés.
Olyan hideg van, hogy arcomra fagyott a mosoly.
Valaki másé.
Nyakunkon a karácsony!
Már csak ez hiányzott (mármint a nyakamon lévő dolgok közül).
Drága embertársaim pedig hihetetlen késztetést érezvén embertelen masszába állva, hullámoznak A-ból B-be, majd vissza és onnan C-be. Ezen tevékenységük közben anyagi javaikat felesleges dolgokra cserélik, annak boldog tudatában, hogy ezzel sikerült érzéseiket materializálni.
A legtöbbjüknek inkább csirkelábat kellene vennie.
Főképp most a választási plakátok árnyékában.
Két kérdésem lenne a történelemhez, most így a tél beköszöntével:
1. Miért nem verték agyon azt a hülyét, aki kitalálta, hogy hagyjuk magunk mögött Afrikát, ami köztudottan az emberiség meleg bölcsője?
2. Honfoglaló eleink miért nem mentek tovább Jamaicáig?
Ha ennek a hátterében is az Összevont Szemöldökű Nyugdíjasok állnak, akkor iszonyatos vérengzést fogok rendezni!!
Továbbra sem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt a legmerészebb álmaimban elképzeltem. Ebből kifolyólag támadt végtelen frusztrációmban világuralomra fogok törni!
Világ motoros-rókái egyesüljetek!
Támad a madárinfluenza!
Az Összevont Szemöldökű Nyugdíjasok Kommandója készleteket halmoz fel csirkelábból és farhátból, valamint szintentartó akciókkal riogatták a hétvégén az arra érdemes politikai szónokokat.
Mindenre fel kell készülni.
Az utcán jövet-menet sokszor találkozom szép emberekkel. Országunk mondhatni bővelkedik szép emberekben. Mondhatni a szép emberek országa vagyunk. Ennek oka valószínűleg történelmi-földrajzi, és az ellenkezője is magyarázható ily' módon.
A belterjesség csúnyává tesz (ld. az angol és magyar felhozatal közti különbséget).
A szellemi belterjesség viszont még csúnyábbá tesz.
Csütörtökön Critical Mass.
Dicséretes kezdeményezés, szerintem is csökkenteni kell az energia, oxigén és élettér pazarlást generáló gépjármű forgalmat. De nem ártana, kedves kerékpáros honfitársaim, elgondolkodni egy kerékpár-jogosítványom. Vagy legalább belenézni egy KRESZ könyvbe, néha.
Vagy legalább beszélgetni olyannal aki már látott ilyet.
Az embereket két alapvető csoportra lehet osztani:
1. Motoros Rókák
2. Veszett Mókusok
Személyiség jegyeik annyira alapvetőek, és nyilvánvalóak, hogy bárki el tudja dünteni magáról, hogy melyik csoportba tartozik. Ha mégsem, akkor kérdezzünk meg egy számunkra szimpatikus egyént, hogy ő melyik csoportba tartozik, majd csatlakozzunk hozzá!
Én Motoros Róka vagyok.
Utolsó kommentek