szuperapu

A hétvégén már megint fasisztoid véglények masíroztak jobbról balra, majd balról jobbra fővárosunk terein és utcáin. Mások úgy gondolják hogy a parlamentáris demokrácia kereteibe belefér, hogy molotov koktélokkal és alig artikulált ordibálással vonják ki magukat a közteherviselés körforgásából. És akkor az idióta népszavazósdiról még nem is tettem említést...
Beiratkozunk összcsaládilag egy intenzív nyelvtanfolyamra, és uzsgyi...

Érdekes dolgokat látok nap mint nap a piacon. A pultban is. (Mint például a kaviár jellegű készítmény.) De a pultok között kószáló emberszabásúak sokkal érdekesebbek. Ma is jött szembe egy vörös afrofrizurás egyed, szemöldöke leborotválva, helyette a homloka közepén keresztbe egy darab indigókék vonal rajzolva. Akár cyber-punknak is nézhettem volna, ha elsiklok a hajlott kora felett.
Vadulnak az unatkozó nyugdíjasok! Lesz még itten sírás...

Kedvenc biztosítóm, levélben köszönte meg hűségemet, és mellékelte a jövő évi első csekkemet, amin közel a duplája szerepel az új belépők díjának. Hát ha az élet minden területén így díjaznák a hűséget, akkor én valami kommunában tengetném vad promiszkuitásban az életemet. S bár ez a fogalom nálam egy teljesen más eszmerendszer stabil fundamentumát képezi, azért most én biztosítót váltok.

A kolléganőm kezéből majdnem kiesett a kedvenc bögréje, mivel úgy emlékezett, hogy capuccinó van benne és a citromos tea íze ebben az összefüggésben rendkívül meglepte. Hát igen, az ízek igen bonyolult viszonyrendszerben helyezkednek el. Én például imádom a kovászos uborka ízét, amíg nem egy franciakrémes fogyasztása közben jelentkezik...

Köztudomású, hogy pártállástól függetlenül erős ellenszenvvel viseltetek a politikusok iránt. Alapállásból előítélettel élek. Mondjuk van ennek némi alapja is,  de nem olyanok amiket mostanában a média szajkóz, és többek között nem is értem minek ez a nagy kavarás a gazdasági miniszter építkezése körül, lenne ott szerintem nagyobb horderejű és megalapozottabb katyvasz is. És egyébként is a Mikola meg abban a szupermarketben vásárol, aminek a beszállítója, egy a feleségét állandóan verő sofőrt alkalmaz. Akkor most mi lesz?

Ma megint erősen elgondolkodtam azon, hogy a Kárpát medence levegője rossz hatással lehet az agysejtekre. Vagy legalábbis világviszonylatban nézve erős szembeszéllel néz szembe kis honunkban a logikus gondolkodás. Történt ugyanis, hogy egy készségfejlesztő játékot visszarendelt a gyártója, merthogy kábszerként is használható, s ezen tulajdonsága nem egyeztethető össze semmilyen pedagógiai módszerrel. A világon mindenhol gond nélkül és dalolva küldik vissza a hibás terméket, míg kis hazánkban a forgalmazó büszkén nyilatkozza, hogy a játékszerrel minden rendben, minden engedélye megvan, minden szabályos...
Hova születtem?!?

A sétáló utcában a mozgó utcai árusok árukínálata egyik napról a másikra gyökeresen megváltozott. A horgolt pulóverek és a csipketerítők helyét átvették a Ferrari feliratú baseballsapkák és Mercedes-es szürke pólók. Ebből arra következtetek, bár nem vagyok nagy rajongója a technikai sportoknak, hogy valószínűleg a hétvégén lesz a Forma 1 magyarországi futama. Tavaly ezt a rengetek német ajkú turista tömeges megjelenése jelezte. Úgy látszik Michael Schumacher visszavonulása a magyar turizmust is jelentősen befolyásolja.

Furcsa egy ország a miénk. Fiatal lányok rendőröket erőszakolnak meg, tényfeltáró újságírók a saját kiskorú gyerekükkel veretik meg magukat, és még ki tudja mi lappang a mélyben. Még jó hogy a habfehér lelkű rendőrség, az ügyészség, a politikai elit olyan jól végzi a dolgát...
Vannak azért ugye a világban jobb helyek?!?

Személy szerint én sosem bíztam a rendőrökben. Egyrészt taszít az egyenruha, másrészt úgy tartom hogy az emberi működéshez hozzátartozik, hogy az a rendelkezésére bocsájtott hatalommal előbb-utóbb visszaél. A rendőrnek meg egyenruhája, és hatalma is van. Meg fegyvere. Mindezek ellenére abban azért reménykedtem, hogy erre a foglalkozásra az átlagnál nagyobb erkölcsi érzékkel megvert egyedek adják a fejüket. Hát a mostani híradásokat elnézve ez nem így van. És ez így nem jó.

Annak ellenére, hogy zajlik az életem és sok zártkörű és/vagy exkluzív helyre hívnak, továbbra sem megy a smúzolás avagy finomabban szólva a kapcsolati hálóm bővítése. Igazából el sem megyek ezekre a megnyitókra, divatbemutatókra, filmvetítésekre. És ezzel jól kitolok magammal. És ettől szarul érzem magam.

Kis hazánkban a szobordöntögetés néphagyomány, kultúrmisszió, mifene. Most éppen a Szabadság téri, II. világháborús szovjet hősi emlékmű van soron. Megint. Merthogy sérti egyesek érzékenységét. Csak egy dolgot nem látnak a sértettség könnyeitől. Hogy ezt az emlékművet nem a győzelem/vereség, nem a kommunizmus eszménye, vagy a szovjet hatalom dicsőítésére emelték. Ez egy síremlék, azon fiatal srácoké akiket bedarált a történelem és egy hatalmi konfliktus okán távol szeretteiktől kellett meghalniuk. Van ilyen a Don kanyarnál is. Ott is ugyanolyan fiatal srácokra lehet emlékezni. Annak ellenére, hogy ők a fasizmus világméretű térnyerésén munkálkodtak, akarva-akaratlanul.
Szerintem hagyjuk békén őket a halálukban, ha már életükben nem adatott meg nekik a béke.

Ha már egyesek a rengeteg fölös szabadidejüket az ország jobbítására kívánják elkölteni, akkor miért nem mennek inkább alapítványokhoz önkéntes munkát végezni. Elvégre egy ország állapota leginkább abban mérhető, hogy a polgárai hogyan érzik magukat benne. És ha már a saját életünkön nem tudunk javítani, akkor javítsunk másokén.
Szerintem.

Azt értem én hogy néha nehéz... De ha már nem tudunk, vagy nem merünk igent mondani, akkor vegyünk már magunkhoz némi bátorságot és mondjunk nemet.
Egyszerűbb lenne a világ.

Nem az a baj a világban, hogy a tehetségtelenség nem párosul nagy mennyiségű önkritikával, hanem az hogy az önbírálat helyébe annak szükségességével arányosan a pénz lép, és az így elkövetett környezetszennyezéseket a piac sem tudja maradéktalanul kirostálni. Mindamellett hogy ezen tevékenységek károsak az egészségre, ráadásul még olyan társadalmi problémákat generálnak, miszerint a pénzszűkében lévő elszánt de tehetségtelen egyedek sikertelenségük okát másba beleképzelvén szélsőséges irányzatok rajongói, illetve előremozdítói lesznek.
Egyszerűbben: Kiszel Tünde és társai generálják a hazai szélsőjobboldal erősödését és radikalizálódását.
Szerintem.

Fel akarják számolni a Schöpf-Mérei Kórházat, ahol a lányaink születtek. Az egy dolog, hogy az országban egyedülálló a koraszülött osztálya, és nincs az a problémás szülés amit itt ne tudnának kezelni. Ezt figyelmen kívül lehet hagyni.
De, hova kerülnek majd emléktáblák, amikor a Nobel-díjas és olimpiai bajnok lányaim születési helyét akarják majd méltóképpen megjelölni?!

Megkezdődött a karácsonyi hercehurca. Az utcán megjelentek a mindenféle gagyit árusító bódék, és megjelentek a mindenféle gagyit vásároló emberek is.
Az időjárás is ráutaló magatartást tanúsít, kezd hűvösödni, pedig már azt hittem idén elmarad a tél, és maradhat a szánkó a padláson.

Találkoztam a kis félszemű kínaival. Nem a Blahán, onnan kiszorították a pánsípon R. Claydermannt félplaybackelő indiánok. Ehhez nem tudtam mit hozzászólni, mert az én zenei ízlésem nem irányadó - nálam megállt az idő a Clash 79-es London Calling című albumánál. De a közelgő karácsonyra való tekintettel ezzel be is rekesztettük a zeneművészeti dialógust és rátértünk az üzletre.
Vettem egy láncfűrészt és egy tucat sokkolót. Idén ezek a menő cuccok.

Egyes metróaluljárók hihetetlen módon huzatosak. Az Astoriánál például időnként kemény izommunkát kell bevetnem, hogy sudár testem mind a 82 kilóját a mozgólépcsőtől az első oszlopsorig elnavigáljam. Gyengébb, ám nagyobb közegellenállású honfitársaim pedig egyenesen lehetetlen küldetés elébe néznek nap mint nap.
Ha már ez a kellemetlen helyzet, akkor nem lehetne a javunkra fordítani? Esetleg falba épített ventilátorokkal áramot lehetne termelni, ami elláthatná az állomást, meg az aluljárót.
A 4-es metró aluljáróit meg eleve huzatosra kellene építeni...

A gödöllői vasútállomáson, ami egyben HÉV végállomás is. Megszüntettek kb. harminc parkolóhelyet. P+R parkoló? Elővárosi közlekedés? Környezetvédelem?
Díszburkolat, virágláda.
Persze a vonat is menetrendszerűen késik.
Továbbra is.

Két siket sráccal zötykölődtem együtt a 2-es villamoson. Ép az egyikük kezében lévő aktív-hangfal körül folyt a diskurzus, természetesen jelelve. Az hogy ki és hogyan fogja élvezni a terméket számomra homály fedi, viszont eszembe juttatott egy régi történetet ami szintén tömegközlekedési járművön esett meg.
Két siket srác heves vitába keveredvén olyan széles mozdulattal jelelt, hogy a közvetlenül mellettük álló haveromat az egyikük oldalba vágta. Még mielőtt elnézést kérhetett volna a cimbitől, az jól artikulálva rárivallt:
- Mi a fasznak kell kiabálni?!?
(Még a siketek is, elfelejtve a vitájukat, dőltek a röhögéstől.)

Ma majdnem sikerült összetörnöm egy szőke cicababát a divatterepjárójával egyetemben. A lelkem ugyanis figyelmen kívül hagyta a kereszteződés lámpás voltát, vagy legalábbis úgy gondolta, hogy rá nem vonatkozik a tiltó jelzés. Viszont széles mosollyal integetett. Pedig ha tudta volna, hogy:
1. a seggem alatt guruló Renault 5-ös bontóra van szánva, többek közt a rossz féke okán,
2. a jobb térdem porcleválása ma a bútorcígölés közben tovább súlyosbodott, akadályozva ezáltal a pedálkezelést,
akkor biztos megszeppenve áldotta volna a jó szerencséjét.

Meg van zavarodva kicsiny országunk lakossága. Merthogy egy vezető politikus az találta mondani, hogy a politikusok hazudnak. Sőt folyamatosan hazudoznak. Persze ezt eddig is tudta mindenki, nincs ebben semmi új. De!
Ha most azt hazudja, hogy hazudik, akkor igazat mond?!? Vagy... 

Nem mondhatnám felhőtlennek a kedélyállapotomat, de van aki még nálam is szarabbul érezte magát.  A Ferenc körúti metróállomáson ottjártamkor például épp egy önként távozót csomagoltak fekete zsákba. Legyen neki könnyű a föld, ha már az életét nehéznek érezte.
Persze nekem ettől nem lesz jobb kedvem, sőt a az ily módon bővülő viszonyrendszer még jobban lelomboz. És ilyenkor mindenen felhúzom magam.

A Keresztapa zenéjét játszó összes utcazenész összes kutyáját össze fogom rugdosni!!! Tessenek már kivenni a szegényes repertoárból ezt a tételt!
Köszönöm.

Időnként előtörnek a mélyből gyermekkori tévedéseim, félreértéseim és ettől hihetetlenül jól tudom érezni magam.
Ma is láttam egy táblát "Vigyázz a tetőn dolgoznak" felirattal, amit gyermekként nem tudtam mire vélni. Mert mire kellene nekem vigyáznom?!  Vigyázzon aki fent van, hogy le ne essen!

Az hogy az évtized vihara és annak szerencsétlen időzítése politikai csatározások tárgya lett már egyáltalán nem meglepő Magyarországon. Az hogy a magyar média az amatőr felvételekért kuncsorog szintén csak egy tünet.
De az fölöttébb idegesíti a mélyen bennem lakozó földrajzost, hogy tornádónak titulálják a bajt okozó orkánt. A végén megérjük, hogy a Hortobágy meg préri lesz. Vagy pampa.