szuperapu

Sokáig úgy tűnt, hogy idén kimarad a Sziget. Aztán mégsem. Kijutottam. És már az első tíz perc után könnybe lábadt a szemem. Na nem a meghatottság okán, hanem a por miatt. Úgy látszik, legyen bár a lehető legcsapadékosabb is az időjárás a Kárpát-medencében ez valahogy konstans. A szokásos ellátmány (értsd: fröccs) beszerzése után a Világzenei színpadot céloztam meg. Sajnos lemaradtam a német LaBrass Band-ról de az őket követő francia Les Hurlements d'Leo is megérte a sétát. Ezután rövid ténfergés, újabb fröccsök, és a Metál színpad felkeresése következett. A Mötörhead miatt. Sajnos belecsúsztunk valami holland rettenetbe, amit a jelenlévők zöme élvezettel hallgatott, de az énekesnő fejhangú visítozásától szerintem még az újpesti denevérek is megzavarodhattak.

Nem vagyok Lemmyék nagy rajongója, de ezt a koncertet nem lehetett kihagyni. Igazi rock 'n' roll, bár inkább már csak öreges krafttal. Nem ez lesz életem meghatározó koncertélménye, de így legalább nyugodt szívvel hagyhattam ott, hogy átsétáljak az A38 sátorba. Suicidal Tendenciesre. A színpad és még kezdés előtt sikerült elterelnem egy Hurts koncertre korán érkező ficsúrt, jelezve, hogy ugyan az elkövetkezőkben a sérülés garantált, ő valószínűleg nem erre gondolt. És tényleg. A szokásos vadállat HC buli volt, annak ellenére, hogy a hangosítás - a Szigeten megszokott módon -  szar volt, a közönség meg kicsit vegyesebb és visszafogottabb (a testtömeg indexe viszont optimálisabb) az átlagnál. Szóval a tavalyi West Balkános buli kategóriákkal jobb volt, még akkor is ha Mike Muir az utolsó számra felhívott vagy ötven embert.

Közmondásosan szeleburdi vagyok, sokszor sok mindent elfelejtek, így a számlák befizetésénél is vannak anomáliák, de a T-Mobile rendszerében mégsem én vagyok a leghangsúlyosabb hibaforrás. Legalábbis szerintem úgy tűnik. Az hogy az elmaradás okán kiküldött felszólító levél mellé nem küldenek csekket, egy dolog. Az, hogy a levélben szereplő összeg köszönőviszonyban sem áll a számlalevélen szereplő számokkal a másik. De üsse kő, gondoltam, ha már kiiktatták a telefonom, akkor durcásan bár, de kompromisszum készen bemegyek a T-Pontba.

Ahol kiderült hogy a mintegy 6800 forintos tartozás helyett több mint 7000 forint túlfizetés van a számlámon.

Amit egyből elkölthetek az újraregisztrálásra...

Feltűnő módon mostanság elég rendszertelenül írok. Tovább árnyalva a képet, és fokozva feszültséget mondhatnám azt is, hogy rendszeresen nem írok. Legalábbis jelen blogba. Merthogy szétesett az életem. Nem kicsit. Nagyon. Aztán elkezdtem összerakni, de még mindig nagy a fejetlenség körülöttem. Körülbelül így.

Hat évvel ezelőtt más volt hangnem, más volt a cél, már ha volt egyáltalán. Most meg már nem tudom abbahagyni, de sokszor folytatni sem. Pozitív visszacsatolásként kérhetném a kedves internetező gyerekeket, hogy nyomkodják a gombot a Goldenblog szavazásán, de igazából ebben az esetben mellékszál. A Gyerekszoba blog esetében persze presztízskérdés az oda leadott szavazatokat megköszönöm...

(A rekordok.freeblog.hu meg a munkaköri leírásomban szerepel.)

A tanévkezdés közeledtével még érzékenyebben reagálok az oktatásügyet érintő intézkedésekre. Mint például a hétvégén napvilágot látott, a nyelvtanulást/nyelvtanítást szabályozó intézkedések tervezete. Miszerint legyen kötelező már általános iskolában két idegen nyelv. Legyen. Bár a kötelező, meg a mindenkinek, kitételt azért árnyalnám, de legyen. Nem feltétlenül árt. Na de hogy az államtitkárság az első oktatott nyelvnek a latint javasolja az már kiverte nálam a biztosítékot! Miért a latin? Mert bár alapozásnak nem rossz az újlatin nyelvekhez, holt nyelvként a gyakorlati jelentősége a nullához konvergál. Viszont - ez utóbbi okán is - baromi nehéz nyelv. Ráadásul nem sok képzett nyelvtanár van, latin szakossal én speciel nem találkoztam a tanárképzőn. (Az hogy a kormány klerikális oldalkocsija már megint megpróbál ostoba és anakronisztikus módon a Vatikán lábához dörgölőzni - mellékszál.)
Szóval én csendesen megkérdezném hogy akkor már miért nem inkább az orosz?