szuperapu

Vannak mizantróp felhangjai olykor az ilyen-olyan megnyilvánulásaimnak, de ha tehetem, igyekszem az úttörők 12 pontja szerint viselkedni embertársaimmal szemben. Segítek. Most például másokat ahhoz, hogy segítsenek. Mert könnyebb úgy adni, ha kap is valamit az ember. Már valami tárgyat, a kétségkívül szívet melengető érzések mellé, ami ezen folyamatok velejárója. Szóval két, egyedi papírszatyorral (ez, és ez) csatlakoztam egy árverési akcióhoz, aminek teljes bevétele hazánk legnagyobb ipari katasztrófájának, a kolontári vörösiszap-ömlés áldozatainak megsegítését szolgálja.
Kedves internetező gyerekek, tessék majd licitálni!

Már említettem, hogy az egyik kedvenc állatom a nyúl. Persze úgy, mint fehérjeforrás. Hát nem olyan régen több példány is a fagyasztóládánkban landolt, onnan pedig változatos formában került a családi asztalra. Még szendvics formájában is. Mégpedig ezen algoritmus mentén:
Egy kisebb, cirka félkilós nyulat füstölt szalonnával megtűzdelve, sóval, rozmaringgal, őrölt köménnyel, kakukkfűvel, tárkonnyal, mustárral ízesítve megsütöttem, majd a csontjáról leválasztva a húst felcsíkoztam. Miközben ezzel foglalatoskodtam egy felszeletelt nagy fej vöröshagyma csendesen pironkodott a gáztűzhelyen. A minibagetteket félbevágtam vágott felüket megpirítottam, majd ugyanezen felületeket megkentem vajjal (ami vallási meggyőződés okán akár lehet margarin is). A két fél közé aztán berétegeztem a húst és hagymát, amire mustár és frissen őrölt bors kerül. Mellé savanyú káposzta (hamár nyúl), kísérőnek meg sör.
És a szokásos jóétvágy!

A kisebbik tündérhercegnőm óvodai munkafüzetében belefutottunk egy problémás feladatba. Amit egyébként húsz évvel ezelőtt bármelyik ötéves gondolkodás nélkül azonnal megoldott, de a mai világban már fogas kérdés és némi magyarázatot követel. Pedig egyszerű:
Rajzolj őszi gyümölcsöket!
Persze: alma, körte, szőlő, barack, szilva. Amiket egyébként nyáron is ehetünk. Meg tavasszal is... De van a piacon eper és málna is.
És akkor az ananász, a narancs meg a banán az őszi-e? Gránátalma, mangó?
Na, kedves internetező gyerekek hogyan is definiáljuk az őszi gyümölcsök halmazát?

Cirkuszban voltunk nemrég. Igazi faluszélen felhúzott kissátras családi vállalkozásban működtetett vándorcirkuszban. A bűvész volt az állatidomár, és a zsonglőr, a bohóc egyben a tűznyelő is. Olyan kicsi volt a  porond ahová állatszám gyanánt csak pónik fértek be. Azok is csak egyesével. De amellett hogy időutazás volt (aláfestő zene: italo-diszkó), nagyon jól szórakoztunk. Talán csak akkor éreztem magam kínosan, amikor egy fiatal hölgy erotikusnak messziről sem tűnő hastáncot imitálva tíz percig kínzott egy óriáskígyót. Na, azt az egyet kihagytam volna…

Szeretett vezérünk továbbra is mesebeli hősnek képzeli magát, egy szegénylegényből lett királyfinak. Valószínűleg ezért szereti maga mellett tudni a koronát. Úsztatja a Dunán, hozza, viszi, belerakja az alkotmányba. Egyébként is vonzódik a nagyszínpadi klisékhez és párás szemű múltba révedéshez, nem kell csodálkozni, ha most egy mindkét kritériumnak megfelelő tárgyat találva lecsap rá, sleppje szűnni nem akaró tapsa mellett.
Pedig…
A korona nem szent. A katolikus egyház a szent terminológiát azon elhunyt személyekre használja, akik szerinte biztosan a mennybe jutottak, mégpedig a Teremtő közvetlen közelébe. Merthogy olyan példamutatóan és elhivatottan éltek. Nem nehéz belátni, hogy erre egy tárgy nem képes. Akkor, sem ha szenteltvízzel meghintették. (És nem, tudomásom szerint a korona mostani formájában egyetlen később szenté avatott uralkodónk fejét sem ékesítette.)
Hős vezérünk elmondása szerint vallását buzgón gyakorló református. Annak az egyháznak a tagja, akik a megerősödő középkor végi polgárság jogos szabadságigényét érvényre juttatva elszakadt a Vatikántól, többek közt, azért mert a hatalom és az egyház anyagiaktól vezérelt egybefonódását ellenezte. Egy olyan hitközség tagja, akik anyagiasságot száműzték még a templomaikból is, festett és faragott képmásokat nem imádnak. Nemhogy koronát…
A korona egy bálvány, az egyház és a világi hatalom egybefonódásának a jelképe. Tehát olyasmi, amit Orbán Viktor hite és meggyőződése szerint elutasít. Elvileg.
Szóval valaki már megint hazudik…

(A horthysta szentkorona tannal, mint nevetséges és elmebeteg szektával nem kívánok foglalkozni. Ha még ezt is belekeverik a történetbe és az alkotmányba, én emigrációba vonulok.)