szuperapu

A húsvéti locsolkodást és a görög katolikus körítést gyermekkoromban mindig szörnyű traumaként éltem meg, felnőttként meg a ilyenkor szokásos közlekedési anomáliáktól áll fel a hátamon a szőr. De azért akad benne néhány komponens ami szerethető, amit szerethetővé igyekszem tenni a lányaim számára.
Nna, körülbelül erről szól a mostani skin...

Erre a hétre is jut világnap! Ma van az Antirasszizmus Világnapja. Én nem vagyok rasszista – mondtam volna erre évekkel ezelőtt, amikor még sokkal rasszistább voltam mint manapság. De ma már tudom, hogy mindenki az, még én is. Merthogy mindannyian félelemmel viseltetünk a mássággal, az idegen dolgokkal kapcsolatban. De ezeknek a jórészt alaptalan félelmeknek illik gátat szabni, illik kicsit gondolkodni, ha nehezünkre is esik. És el tudok képzelni olyan helyzetet amikor, nehezen gyűröm le az ellenérzeseimet, de az különbözet meg a fasisztoid véglényektől, hogy mindig megpróbálom, és az esetek többségében sikerrel.

Ma arra gondolok, hogy bárki lehet a cső másik végén.
Viszonyrendszer kérdése…

Egy-két hete a tudatalattim hadat üzent a tavaszi tespedtségnek, aminek következtében forradalmi hevületű koncertalbumokat hallgatok. Leningrad, Ska-P, RATM. Például.
Egész hatásos. Holnapra megforgatom az egész világot!
... világ proletárjai, egyesüljetek!

A kókuszgolyó készítés sem volt semmi, de a mai program már-már vérlázítóan forradalmi volt. Ma tavaszi nagytakarítást játszott az egész csapat, és pedagógiai Nobel-díjra javasolnám az óvónőket, mert az összes gyerek hatalmas hévvel végezete a dolgát. Tom Sawyer sem hálózta szebben be a haverjait, anno a kerítésfestéssel!
Még majdnem rám is ragadt a lelkesedésből… De csak majdnem!

A freeblog egy érdekes donációs lehetőséget biztosít a bloggereknek az Abaqoos rendszerének használatát engedélyezve és támogatva. Kísérleti jelleggel én is élek vele, azért van az a fura kis logó a link-kupac alján. Hiú ábrándjaim azért persze nincsenek. Főként, hogy kis hazánkban nem egy alapvető viselkedésforma a mások önzetlen és névtelen támogatása, és a csekély olvasottságomat még nem is kalkuláltam bele az egyenletbe... Mindegy. Ahogy őseim szokták volt mondani: enni nem kér!
És felvetődött ezzel kapcsolatban egy kérdéskör bennem. Vajon miért olvassák a blogomat? Van egy jellegzetes (és szerethető) stílusom? Vagy a rajzok vonzzák vissza azt a pár látogatót? Persze itt-ott elejtett félszavakból van némi sejtésem, de az csak az önismeretem megingatására jó. Ami néha nem árt..., legalább visszaveszek egy kicsit.

Update: 703 forint máris ott figyel a számlámon... Most mi van? (Köszönöm.)

Most már végérvényesen a nyakunkba szakadt tavasz, indul a szerelem meg az egymásra borulás. Államközi szinten is. Olyannyira, hogy például az USA vízummentességgel kecsegteti kis hazánkat. Hurrá! Jövő januártól nem kell vízum! Csak chipkártya a bőr alá, retina szkennelés, ujjlenyomat vétel, meg a fél vesém letétbe a repülőtéren. Hát köszönöm, én majd akkor megyek egy ilyen fasiszta államba, ha oda toloncolnak!
Egyébként is, vannak még fehér foltok számomra Magyarország térképén is...

A soron következő olimpiai játékokat egyre több dolog árnyékolja be. A mindenféle politikai bojkott-felhívásokkal és azok okaival nem foglalkoznék. Azokkal a rendezés jogának odaítélésekor kellett volna törődni azoknak akiknek a döntés a kezében volt. Ezzel csak a sportolókat lehet hergelni, meg hazavágni egy sporteseményt, ahogy azt a történelem már igazolta.
Engem most a pénz mindenen felülkerekedő hatalma és a helyiek maga felé hajló kéztartása bosszant. Az hogy az úszószámokat az amerikai időzónához igazítják még hagyján, de hogy az egyetlen szabadkártyát egy olyan jemeni tornász kapja akit még én is lealázok, az már durva. És közben hoppon maradt három világbajnoki ezüstérmes szerspecialista. Többek között Berki Krisztián.
Gyász.