szuperapu

A CowParade is kint van Szigeten! Promó ganánt a Lossonczy bácsi tehenét csinálják meg óriási élőképen. Az apropó az hogy az öreg 102 éves.
Még hogy a művészek korán halnak...

Véget ért a délelőtti műszak, hazajöttünk a nagylánnyal ebédre, és amíg alszik én visszalopódzom és ráteszek még egy lapáttal. A tündérhercegnő jól érezte magát, persze ehhez kellett néhány Túró Rudi automata, meg a jól bevált szigeti játszótér. De a  legtöbb időt az Oktophus-on töltöttük, na ja, a művelődés mindenek előtt...

Az asszony jól érezte magát odakint, a Kispál és a Borz koncerten még táncikált is.
Két gyerekkel ritkán bulizik az ember, és hajlamos a nosztalgiára. Ezzel én is így vagyok, de a kilencvenes évek már elmúltak. Lovasi sztár lett, hiába bizonygatta nekem 93-ban az ellenkezőjét (mármint hogy sosem lesz az), én meg már rég nem járok Kispál koncertre. Szóval nem valószínű hogy újra együtt iszunk még az életben. Persze a szombati Radiohead koncert jó apropó lenne, főként ha azt nézem hogy milyen nagy hatással volt a Kispál és a Borzra.

Nagyon jól elvoltunk a lányaimmal az anyjuk nélkül. És a nejem is azt mondta, hogy egy nap alatt nem tudtam visszafordíthatatlan károkat csinálni a neveltetésükben. Egy hétig viszont már nem hagyna minket felügyelet nélkül...
Elkirándultunk a Városligetbe, szaladgáltunk a Hősök terén, volt játszótér meg kacsanézés. Otthon kalandparkot csináltunk a nappaliból, és vacsorára gumicukrot és szedret és hideg főtt tésztát ettünk, kézzel, fogócska közben.
Apukalipszis!

Egyszer régen a kollégium konyhájában egy, a logikus és egzakt gondolkodásáról híres,  matematika-fizika-számítástechnika szakos barátom arra megállapításra jutott egy beszélgetés során, hogy az ananász a földben terem, mint a répa. Ezt bizonyítja a gyümölcs felső részén elhelyezkedő levélzet is ami a répánál tapasztalt módon segíti elő a betakarítást. Persze mindenki bizonygatta, hogy ez így nem igaz. Jöttek a biológusok a törzsfával, a bölcsészek a nyelvészettel, a földrajzosok a térképpel, a tesisek meg meg akarták verni. De senki sem tudta, még csak megingatni sem, meggyőződésében. Én meg hogy elejét vegyem a tömegkatasztrófának, feltettem a kérdést:
- Hé Tesó, láttál te már a piacon földes ananászt?
- Nem.
- Na látod, hogy fán terem.
- Tényleg. De hülye vagyok! - csapott a homlokára, és meg volt győzve.

De ma már nem divat a gondolkodás.
Az emberek nem szeretnek gondolkodni, és nem szeretik ha azt hiszik róluk, hogy gondolkodnak.
Csődbe is ment a pólóboltom.

Ma az asszony kimegy a Szigetre. Egyedül. Én majd szombaton.
Külön-külön bulizunk, így nem kell bébicsősz, nem kell egymást keresgélnünk, nem kell egymást kísérgetnünk. Viszont két nap élményeit tudjuk majd megosztani. Dupla élvezet.
Viszont ma délután és este a csajok csak velem vannak. Kicsit félek tőle, mert hogy az anyjuk nem lesz a közelben.
Ki fogják használni.
Ki fognak használni...

Panelkonyhában egy darab működő gázrózsával és két darab gyerekkel csak gyors kajákkal lehet operálni. Még jó hogy ilyenből van egy-két változat a tarsolyban. Az egyik kedvenc a mustáros gombás lapocka.
Fél kiló lapockát másfél centiméteres kockákra aprítjuk, persze a méretet és alakot tekintve a mértani pontosságtól az idő szorításában eltekinthetünk, majd minimális zsiradékon hirtelen megpirítjuk. A pirítás végeztével ugyanilyen hirtelen rádobunk térfogatra nézvést a húshoz hasonló mennyiségú barna csiperkét, amit szintén falatnyi darabokra abritoltunk. A só és bors mellett bőségesen hintsünk a serpenyőbe tárkonyt. Rövid ideig tartó együtt pirítás után megszórjuk az elegyet liszttel, majd felöntjük vízzel hígított mustárral. Majd amikor már jól kirotyogta magát az elegy hozzádobunk egy kis haránt irányban metélt újhagymát. És kész.
Köretnek penne tészta, főve. És bor, ülve.
És az elmaradhatatlan jóétvágy!

Egy hónapja áll a projekt. Érdemi munkát tulajdonképpen csak mi végeztünk azzal hogy rendbe raktuk az udvart, összeszedtük a szemetet és a sittet, aztán konténerbe raktuk az egészet és elvitettük. Közben rendezgetjük az ígéreteket a padláson, miszerint holnap/hétvégén/jövő héten jön a festő/vízvezetékszerelő/gipszkartonos.
De hogy a pozitív oldalát nézzük: másfél-két hét múlva zsebünkben a hitel.
Ja, és elkészült a lépcső fémváza.
Ja, és még mindig nem őrölte fel teljesen az idegrendszerünket ez az egész!

Mióta a nagylány megszületett nem volt rá példa hogy egy hétig szigeteljünk. Négy éve nincs rá idő, pénz, nincs bébicsősz... Öregszünk. Pedig 2002 előtt ez egy fix pont volt a naptárban.
Persze idén is kiugrom egy napra mert a Radiohead nálam is megkerülhetetlen, tehát kihagyhatatlan. Meg aztán a banda kevésbé család orientált tagjai még mindig kint amortizálják magukat egy hétig, és én rendes gyerek vagyok újfent, és meglátogatom őket. Lássanak egy normális arcot a falakon túlról.
Már ha sikerül, akár egy kicsit is normálisnak maradnom...