szuperapu

Tegnap este, folytatva a mexikói vonalat, sör-tequila kombóval vágtam rendet az agysejtjeim között. Cudar egy reggelre ébredtem, a hosszú ideje tartó egészséges és szolid életmód most megbosszulta magát.

Lezártam és átadtam minden folyamatban levő munkát, remélhetőleg a jövő héten nem fog senki sem zaklatni. És akkor gondolnom se kell a munkára. Talán egy kis böjt még jótékonyan is hathat rám most. Már nem is aggódom az elvonási tünetek miatt, sőt nagy-nagy bizakodással tekintek a számítógép-mentes jövő hétre.

Persze, hogy beáztunk.
Lábasok és lavor szana meg széjjel a házban, de végül is nem olyan vészes, nem folyik, csak csöpög.
(Ha jól tudom a prosztatával kapcsolatban pont a fordított felállás az optimális.)

A burittó és a két sör megtette a hatását, forradalamat hirdetek!
Ezennel felszólítok minden motoros rókát és veszett mókust, hogy nincs más hátra mint előre, és ne tűrjük tovább az Összevont Szemöldökű Nyugdíjasok folyamatos randalírozását! Vegyük el a hatalmat a hatalomtól!
Meg a kedvét is!
Anarchia!
És autonómiát Szabolcsországnak!

Hihetetlen módon nyomasztó ez a nap. Az álmosan gyakorlatozó nyugdíjasok hada sem tudott kizökkenteni az unalomból, a piaccsarnok előtt. Pedig akár mókás is lehetne az, ahogy a pártpreferenciánként eltérő megjelenésű csapatok egymásnak feszülnek.
Mindegy.
Hazamegyek és tekerek egy pár méreg erős burittót, ráöntök két sört és várom a hatást.
Holnap meg születésnapi buliba megyek, az meg remélhetőleg és emlékeim szerint garantálja az emelkedett hangulatot.

Vasárnaptól egy hetet együtt töltünk öreganyámnál a kiscsaláddal.
Wireless program.
Nem tudom hogyan bírjuk majd számítógép, internet és egyebek nélkül, de valahogy csak lefoglaljuk magunkat. A két tündérhercegnő biztos jól fogja magát érezni, én mehetek kapálni a hegyre, az asszony meg csak kitalál valamit.

Négy évvel ezelőtt meg pont költözködtünk...

Ez az esős idő továbbra sem tolja a felújítás szekerét. És ugye tető sincs még... A tetővel együtt persze antennám sincs, így sajnos a választási hajrában nem tudom a televíziót nézni. Lemaradok egy nagy rakás érdekes és felemelő eseményről, illetve azok összefoglalójáról.
Még sincs hiányérzetem.

Katasztrófa-turista lettem én is!
Mentségemre legyen mondva, a munkahelyemtől öt perc séta a Duna, és ha nem árad akkor is megnézem havonta legalább kétszer.
Érdekes látvány volt, mondhatni szép. S a szépsége szerintem az erejében rejlik.
Félelmetes.

A hétfő megint igazi hétfő volt!
Az új szerver indítása - újabb házi barkács, műkedvelő módra by Giraffe - megnyomta pulzusszámomat rendesen. Szinte az összes általam készített doksi megsérült, élen a most készülő egészségpénztári partnerkatalógus anyagaival. Még szerencse hogy volt egy nem oly régi biztonsági másolat, amiből szinte maradéktalanul visszanyerhettünk mindent.

A hétvége nem teljesen úgy alakult, ahogy azt megálmodtam. Sajnos a kisebbik csaj benyelt valami gonosz vírust, minek következtében hányás, fosás és magas láz lett úrrá rajta. Ez egy alig kilenc kilós, tíz hónapos babánál elég aggasztó konstelláció. B-vitamin injekció, hűtőfürdő, virrasztás. Most már jobban van, de így a nővérére sem tudtam annyi időt szánni amennyit akartam volna...