szuperapu

Már a Kincskereső kis ködmön részleteinek másodikos szöveggyűjteményben való szerepeltetése is okozott némi nehézséget a nagyobbik tündérhercegnőmnek, és ezzel párhuzamosan pedig ugyanannyi - ha nem több - morgást nekem. (Pedig a porontyom finoman szólva sem tartozik a gyengébb felfogásúak körébe, de mind a szöveg szókincse mind a nyelvezete meghaladta a képességeit.) De az ősz illusztrálására beemelt versek szerintem még inkább elrugaszkodtak a realitás talajától, mármint ha az átlag nyolcéves szövegértési szintjét nézem. Két idézet ami elvileg és a tanterv szerint magától értetődő kellene hogy legyen kisiskolásnak:

"Augusztus: ég, ég, kék terem.
Dinnyék. Meglékelt végtelen."
(Rigó Béla: Naptár)

"A nyár hegedűjén
ősz bánata szól."
(Juhász Gyula: Ének)

Nos, én még csak-csak elmagyarázom a gyermeknek, hogy ki kivel van, de minden rosszindulat és előítélet nélkül, élek a gyanúperrel, hogy akadnak háztartások ahol nem fognak ilyesmivel szöszmötölni. Aztán csodálkozunk ha kitermelődik egy újabb generáció amelyik nemhogy ferde szemmel néz költészetre, de még olvasni sem nagyon szeret.

Gyakran hangzik el a hazai popszakma körüli eszmefuttatásokban, hogy az illető zenekar vagy szólóénekes mekkora nagy karriert futhatott volna be, ha nyugaton illetve angol nyelvterületen látta volna meg a napvilágot. Ezeknek a földtől jócskán elrugaszkodott megállapításoknak az illusztrálására javaslom mindenki vesse össze az épp párhuzamosan futó magyar és amerikai X-faktor tehetségkutatók emberanyagát. Merthogy az USA-beli középrosta 162 résztvevője közül akármelyik játszva és magasan megnyerné a nálunk futó versenyt.

Olvasom a kedvenc hetilapomat, és közben vadul zakatol a fejemben a pénztárgép, aminek hangjára elbújik a legbelsőbb énemben eltemetett matematikatanár. Ezért most a gondoskodó állam illusztrálására egy szöveges példa következik, kedves internetező gyerekek!

Adott két cég akik területileg ugyanott, ám időben egymás után nyújtják ugyanazt a szolgáltatást.

A., Az egykori pécsi vizellátásról gondoskodó PV Zrt. a 2002. és 2006. között évi 240 milliós árbevétel mellett 90 millió osztalékot fizetett az önkormányzatnak miközben 700 milliót fordított hálózatfejlesztésre.
B., A Tettye Forrásház Zrt. ez évi várható árbevétele 110 millió (miközben a vízdíjakat mintegy 5%-kal emelte, és az alkalmazottak számát harmadával csökkentette valamint megszüntette a béren kívüli juttatásokat), osztalékot nem fizet, nem fejleszt, viszont felvett 1,3 milliárd hitelt önkormányzati fedezettel.

Kérdés, hogy mekkora összeg vándorol évente a Fidesz pártkasszájába az erőszakos államosítás után?
(Az egyszerűség kedvéért nem számoljuk azt az évi 500 milliót, amit állítólag a PV Zrt. 48%-át tulajdonló francia Suez leányvállalatai révén kimenekített az országból.)

Mostanság nem nagyon főzök. Nem nagyon van kinek, és igazából nincs is hol, a mostani konyhám csak jelzés értékű. De enni azért kell, és nem mindig lehet a tápanyagokat a maguk nyers valójában bevinni a szervezetbe. Persze a gasztronómia hanyagolása az alapanyagok fellelhetőségén, és spektrumának beszűkülésén is meglátszik. A minap is csak tojás, krumpli, szikkadt kenyér, majonéz és némi hagyma volt hirtelen elérhető. A majonézes krumplisaláta helyett, kis gondolkodás után sikerült megalkotnom azt a szendvicset ami akár a családi legendárium része is lehet majdan.

Két szelet bundáskenyér közé majonézes hagymás krumplichips került!
Utána sör. Meg az özönvíz...

A magam módján megemlékeztem az Apple atyjának haláláról, pedig az érdeklődési köröm és a keblemet dagasztó nemzeti érzelmek okán kicsiny hazánk jeles építészének a nekrológját kellett volna előbb megírnom. De kicsit átpolitizáltnak éreztem Makovecz Imre munkássága körüli diskurzust, gondoltam hagyom leülepedni a dolgokat. Persze az életművet nem érinti a politikai hovatartozás, és engem ez nem is igazán érdekel ebből a szempontból. annak ellenére (vagy azzal együtt) hogy mélységesen megvetem azokat az embereket - művészeket meg főleg - akik a hatalom lábához törleszkednek, vagy szembeállásukat önös érdekből utólag eltúlozzák.

Makovecz európai értelemben is haladó gondolkodású és jelentős építész volt, az organikus építészet hazai zászlóvivője, sok emblematikus épület tervezője. Kár hogy a kilencvenes évek után szembement egykori, a stíluson belüli célkitűzésével és a természeti és népi formákat újraértelmezés nélkül felnagyítva kezdte el használni, átbillenve a giccs témakörébe. És ezt ráadásul észre sem vette, mert jó magyar szokás szerint az egykori lázadóból élete végére egy arrogáns zsarnokká vált. A határainkon túl, így inkább csak mint nagy ígéret került be az almanachokba, és hírnevét olyan nem lényegtelen mellékszálak is erodálják, mint a kivitelezés minőségének hanyagolása.

Makovecz iskolapéldája annak, hogy egy művész ne politizáljon, illetve ne a politika legyen a kreativitása legfőbb mozgatórugója!