szuperapu

Hát idén is megvolt a Sziget, mondjuk úgy 1,5 napba sűrítve. A régi csapat maradékával nosztalgiáztunk egy sort a Kispál búcsúkoncertjén és utána fröccsbe fojtottuk a hiányérzetünket. Szerdán meg megpróbáltam dacolva az idővel és a fizika törvényeivel végigpörögni 4 koncertet. Hát az eredmény nem annyira siralmas…
A Kispál és a Borz háromórás koncertje végülis nem volt rossz, bár én nem bántam volna, ha csak az első három albumról játszanak. Vagy legalább kicsit többet a régi dalokból és azokat is lehetőleg egy blokkban. Mindegy. Volt egy koncepció, végigvitték, mi meg örültünk.
A Ska-P hozta az előző három Szigetes koncerten megszokott formát, hangulatot, és repertoárt. Ami egy ilyen koncerten folyik azt elmesélni elég nehéz, és ha még két számot játszottak volna, akkor egyenesen lehetetlen lenne, mert ott halok meg. Végkimerülésben. És az Irie Maffián sem tudtam kipihenni magam. Sajnos a Madness-en ezt megtehettem. Az új számok nem ültek, a banda láthatóan megöregedett és belassult, persze volt azért pörgés, de korántsem a két évvel ezelőtti hőfokon. A Bad Religion koncertre már én sem voltam se fiatalos se gyors, de még mindig matyóhímzés lehettem volna keverés mellett. Még Szigetes viszonylatban is botrányosan rossz hangzást voltunk kénytelenek elszenvedni, ami erősen rontotta az élvezeti értéket még akkor is ha punk koncertről volt szó. De nem panaszkodásképp…
Jövőre megint ugyanitt.

Megvettük a nagylánynak az iskolai kezdőcsomagot. Mármint mindent, ami nem tankönyv, mindent, amit a tanítónéni az átadott beszerzési listán felsorolt. Ceruzák, festék, ragasztó, rajzlapok, logikai készlet, vonalzó, egyebek. Azt kell mondanom: nem sokban változott e téren a világ, szinte ugyanaz a szett összetétele, mint harminc évvel ezelőtt. Nem úgy a végszámla! Na, abból 1981-ben eléldegélt volna a család pár hónapig…
De még ez sem szegte a kedvünket, s az iskolakezdés vidám lázában égve keresgéltük a tételeket. A nagylány a tornazsák kiválasztása után lendületből megkérdezte:
- Tornaruhát nem veszünk?
- Nem, mert kapsz egyenruhát.
- Ingyenruhát?
- Aha, azt…

Megnéztük a Shrek sorozat befejező részét a csajokkal. (Természetesen az IMAX-ban, mert azért bennem is ott bujkál valahol a sznob, másrészt mert ugyanannyiba került, mint a sima 3D.) A filmről a hozzáértők már biztos elmondtak minden jót és rosszat, engem újfent lenyűgözött technika meg a szorgos iparoskezek munkája, jókat derültem a sorozattól elvárt és megszokott poénokon, és sztori is rendben volt, már azon a szinten, amit egy mesefilm hozhat. De nem ez a lényeg. A lényeg megint az, hogy kiskorúakkal nézni ezeket a filmeket, külön élmény, az ő reakciójukkal lesz teljes a történet. A kisebbik annyira meghatódott, hogy még sírt is…, kétszer is…