szuperapu

A mesterművekig rengeteg elvetélt ötleten és kidobott vázlaton keresztül vezet az út.
Meg kellene tanulni kidobálni a cuccokat…

Minden héten nyerek egy egész szép kis vagyont. Van, hogy többször is.
Jön a levél, hogy kisorsolták az e-mail címemet és csak annyi a dolgom, hogy jelentkezek valami holland/olasz/spanyol figuránál, és már utalják az egymillió eurót. Hát, tartson a nagyvilág élhetetlennek, de nem nagyon szoktam foglalkozni ezekkel a levelekkel, és csak azért nem veszem kisebbre a spamszűrő keresztmetszetét, mert ezek a kis szösszenetek megdobják az aznapi mosolyfaktort.
Csak azon szoktam néhanapján rugózni egy kicsit, hogy hogy van még olyan, aki az ilyesminek felül? Mert az hogy léteznek ilyen levelek, azt engedi feltételezni, hogy vannak ilyenek szép számmal…

Sokan próbáltak már csiszolgatni a társas érintkezésem durva felületén, nem sok eredménnyel. A lányaim viszont valami okból kifolyólag egész hatékonyak ezen a területen. Például az étkezés területén van egy-két antiszociális becsípődésem, nem szeretem, ha megzavarnak a tápanyagbevitel során, és prédaként őrzöm a tányérom tartalmát. Azaz, kizárt, hogy felálljak a tányér mellől, és az is hogy bárki kaphat abból, amit magamnak porcióztam ki. Illetve pár évvel ezelőtt még így volt.
A minap is az alábbi jelenet zajlott le a kisebbik tündérhercegnőm és jómagam szereplésével, miközben egy adag rántott halrudat igyekeztem magamévá tenni:
- Apa odabújhatok melléd?
- Eszek, kisszívem…
- De akkor is…
- Na, jól van. Gyere!
- Tudod, hogy már szeretem a halat?
- Örülök…
- Nekem adod a haladat?
- I-igen..
Hát ez van. Meg sültkrumpli majonézzel…

Néha szóba elegyedem az óvónőkkel és a dadákkal, no nem szocializációs célzattal és nem is a szülői feladatkörökhöz kapcsolódóan, csak úgy vélem, hogy ez hozzátartozik a falusi életformához. És én voltaképp hagyománytisztelő ember volnék…, mindegy.
Egy ilyen beszélgetés során nem is olyan furcsa módon felvetődött a gyermekeim egynémely jó tulajdonsága, többek közt, hogy a nagyobbik milyen okos. Én persze helyeslően közöltem, hogy ezt eddig is tudtam, de köszönöm a megerősítést. Erre a pedagógus közölte, hogy nem úgy érti, hanem a többi gyerekhez képest is…
Aha. Értem. Minden szülő elfogult a kölkével szemben, én is. De azért annyira nem. Én nem lelkendeztem anno, hogy tud járni a gyerek, amikor úgy esett el, hogy közben még lépett kettőt. Én csak akkor mondtam a gyerekről, hogy tud beszélni ha olyan mondatot mondott amiben volt alany és állítmány is, és a szomszéd is tisztán megértette. Én nem mondtam, hogy szobatiszta az első bilizés után, csak akkor, amikor már legalább 15 percig vissza tudta tartani a vizeletét, miután közölte, hogy pisilni kell neki. Helyén kezelem a csajok képességeit.
De a nagyobbik tényleg ijesztően okos…

Van egy álmom…
Több is, de van egy, amit ha megfeszülök sem tudok valóra váltani.
Sokszor eszembe jut, hogy jó lett volna 6-8 évvel korábban születni. Valahogy úgy érzem, hogy lemaradtam dolgokról a rendszerváltozás környékén, illetve túl fiatal voltam hozzá. Volt 85 és 95 között egy képlékeny massza, egy pauza, amiben nagy lehetőségek voltak, és én akkor még nem voltam az érettség azon fokán, hogy ezt kiaknázzam.
Például Szabó Ági nővére lehetett volna a csajom...

Az az igazi barát, akit ha hirtelen felindulásból elküldesz a bús picsába, pontosan tudja, hogy mikor kell visszajönnie...