Néha szóba elegyedem az óvónőkkel és a dadákkal, no nem szocializációs célzattal és nem is a szülői feladatkörökhöz kapcsolódóan, csak úgy vélem, hogy ez hozzátartozik a falusi életformához. És én voltaképp hagyománytisztelő ember volnék…, mindegy.
Egy ilyen beszélgetés során nem is olyan furcsa módon felvetődött a gyermekeim egynémely jó tulajdonsága, többek közt, hogy a nagyobbik milyen okos. Én persze helyeslően közöltem, hogy ezt eddig is tudtam, de köszönöm a megerősítést. Erre a pedagógus közölte, hogy nem úgy érti, hanem a többi gyerekhez képest is…
Aha. Értem. Minden szülő elfogult a kölkével szemben, én is. De azért annyira nem. Én nem lelkendeztem anno, hogy tud járni a gyerek, amikor úgy esett el, hogy közben még lépett kettőt. Én csak akkor mondtam a gyerekről, hogy tud beszélni ha olyan mondatot mondott amiben volt alany és állítmány is, és a szomszéd is tisztán megértette. Én nem mondtam, hogy szobatiszta az első bilizés után, csak akkor, amikor már legalább 15 percig vissza tudta tartani a vizeletét, miután közölte, hogy pisilni kell neki. Helyén kezelem a csajok képességeit.
De a nagyobbik tényleg ijesztően okos…