szuperapu

Nehéz eltalálni a lányaim épp aktuális ízlését, de amiben paradicsom és tészta van azzal nem lehet nagyot bukni. És én időnként biztonsági játékot játszva, a Garfieldtól kapott vezérfonal mentén lasagnet szervírozok nekik. Legutóbb spenóttal.
A tésztát frissen gyúrom persze, és amíg szikkad kicsit addig a darált húst (pulykacomb) paradicsommal, bazsalikommal, fokhagymával, sóval, borssal kis cukorral összerottyantom, a spenótot vajon megfonnyasztom fokhagymával és szerecsendióval, sóval, borssal, citromlével ízesítem, miközben lereszelem a sajtot és előveszem a tejfölt a hűtőből.
Aztán pihenő, és lecsatolom a pótkarokat...
Tűzálló tálban rétegzem az összetevőket, ügyelve az esztétikumra (és nemzeti színek helyes elosztására), a tésztalapok közé hol a húsos keverék, hol a spenót kerül, valamint közbeszúrva tejfölös-sajtos rétegek. Aztán sajttal a tetején előmelegített sütőben megadjuk az elegynek a végső lökést a tökéletessé válás útján.
Bikavért szoktam inni az elkészítés fáradalmaira, de a cucc mellé is megteszi. Már a nagykorúaknak...

Furcsa szokásai vannak az én tündérhercegnőimnek. Több is. De a mesenézést elég furcsán nyomják, mert tulajdonképpen addig néznek egy-egy DVD-t amíg meg nem tanulják, úgymond kívülről. Persze lehet hogy a többi gyerek is ilyen, és én is így tettem volna gyerekkoromban ha meg lett volna rá a lehetőségem. Lehet hogy én is megnéztem volna az "Égig érő fű"-t tizenkétszer egymás után...

A legnagyobb giccseket a természet produkálja, a leggroteszkebb helyzeteket meg maga való élet. Tegnap is segítenem kellet egy vak srácot a közlekedésben, hogy eltaláljon a DVD boltba, hogy filmet tudjon vásárolni...
(Tudom-tudom, valószínűleg másnak vette ajándékba.., de akkor is.)

A Rába még mindig habzik, és az okosságok még mindig tárgyalgatnak, és még mindig a jövő bizonytalanságába ígérik a megoldást. Nem meglepő, de nagyon bosszantó módon. De a legbosszantóbb az osztrák fél hozzáállása, aki kompromisszumos megoldást óhajt, és leszögezi, hogy az osztrák államnak nincs eszköze hathatósabb beavatkozásra. Mondja ezt egy olyan rendőrállam vezető beosztású tisztviselője, akik a futball EB idején még Magyarországon is nagy számú igazoltatást eszközölt országa, és a rendezvény biztonsága érdekében. Az hogy a területén lévő, országának környezetvédelmi szabályozását kijátszó gyárak a mocskukat a szomszédos országra zúdítják viszont nem érdeke.

Reggel az óvodába menet az Auróra "Viszlát Iván!" című albumát szoktuk hallgatni, hogy megalapozzam az én tündérhercegnőim napját, és felvértezzem őket egy kis punk attitűddel a társadalommal való találkozás ellen. Húsz évvel ezelőtt nem gondoltam volna hogy hátsó ülésen a gyerekeim fogják énekelni azt hogy "Te még iskolába jársz, nekem ne magyarázz!"
Húsz évvel ezelőtt a Garázst hallgattam, ahol az azóta a politikai inkorrektség és a bulvár posványát is megjárt Nagy Feró prezentált olyan zenéket amik később meghatározóvá váltak, nem csak nekünk, de a magyar könnyűzenei életnek is.
A Petőfi már akkor is nagyon zene volt...

Olvasom a Narancs utolsó oldalán, hogy ha Réz Andrásnak választania kellene a celebség és a halál között, akkor ő az öngyilkosság egy igen fájdalmas módját választaná. Nyilatkozta ezt egy bulvárlap online kiadásának. Hát nem tudom, de már ez utóbbi tény is, meg hogy hol publikál, meg hogy kikkel veszi körül magát arra enged következtetni, hogy kezdheti megnyúzni magát egy életlen késsel, hogy aztán sóban hemperegjen meg. Mert egy ilyen okos és öreg esztéta igazán tudhatná, hogy a celebség nem annyira az egyén döntésétől, mint inkább a bulvársajtó fogyasztóitól függ.

Tegnap volt óvodában a szülői értekezlet. Ez mifelénk afféle női munka, én mindent megteszek, hogy az ilyen szeánszokat elkerüljem, de persze a kicsi feleségem sem rajong a feladatért. A két és fél óra alatt most sem jutott olyan információhoz aminek hasznát vennénk, vagy az újdonság erejével hatott volna. De volt ami egész egyszerűen nem ránk vonatkozott, hanem az összes többi szülő összes gyerekére. Szerintünk. Ugyanis ilyeneket mondott a gyerekünk felügyeletével és nevelésével megbízott pedagógus:
- rajzoljunk sokat a gyerekekkel,
- vegyünk nekik társasjátékot és kirakót,
- beszéltessük őket
Na ez utóbbinál görcsös nevetésben törtem ki! Aha, amikor még álmukban is beszélnek..., kénytelen vagyok naplót írni, hogy hallassam a hangomat...