szuperapu

Régen írtam gasztronómiai tárgyú bejegyzést, egyrészt mert nem volt időm és lehetőségem a konyhában kreatívkodni, másrészt meg egyébként is ritkán kiált a közlésvágyam billentyűzet után. Most viszont egy nagyböjti tésztaság következik, hátha a húsvéti nagy zabálások után valaki ezzel pihentetné a gyomrát.
Két paradicsomot felkarikázva forró serpenyőben kis olívaolajon megpirítunk, amikor már sütőtőtökre hajazó illatok terjengnek megszórjuk bazsalikommal és rálöttyintünk egy kortynyi balzsamecetet. Átforgatjuk, és frissen a kifőtt tésztához keverjük egy nagy marék ruccola kíséretében. Ezután megdobáljuk a tésztánkat egy kis kockára vágott grillezett gomolyával és pirított dióval. Opcionálisan mehet rá még aszalt paradicsom az olajos fajtából és valami kemény sajt reszelve - de csak egy leheletnyi, fűszer gyanánt.
Persze ha állati fehérjét kíván a szervezetünk akkor elbírja a ropogósra sütött bacon csíkokat is...
Fehérbor. Jóétvágy.

Nehéz eltalálni a lányaim épp aktuális ízlését, de amiben paradicsom és tészta van azzal nem lehet nagyot bukni. És én időnként biztonsági játékot játszva, a Garfieldtól kapott vezérfonal mentén lasagnet szervírozok nekik. Legutóbb spenóttal.
A tésztát frissen gyúrom persze, és amíg szikkad kicsit addig a darált húst (pulykacomb) paradicsommal, bazsalikommal, fokhagymával, sóval, borssal kis cukorral összerottyantom, a spenótot vajon megfonnyasztom fokhagymával és szerecsendióval, sóval, borssal, citromlével ízesítem, miközben lereszelem a sajtot és előveszem a tejfölt a hűtőből.
Aztán pihenő, és lecsatolom a pótkarokat...
Tűzálló tálban rétegzem az összetevőket, ügyelve az esztétikumra (és nemzeti színek helyes elosztására), a tésztalapok közé hol a húsos keverék, hol a spenót kerül, valamint közbeszúrva tejfölös-sajtos rétegek. Aztán sajttal a tetején előmelegített sütőben megadjuk az elegynek a végső lökést a tökéletessé válás útján.
Bikavért szoktam inni az elkészítés fáradalmaira, de a cucc mellé is megteszi. Már a nagykorúaknak...

Annak ellenére, hogy jómagam nem szoktam húsvéti sonkát vásárolni, valahogy mégis kifogyhatatlan készletek szoktak belőle felhalmozódni nálunk is. Kerülgetni igen fáradságos, ezért próbálom változatos módon tálalni, vagy éppen belerejteni a vasárnapi menübe. Mint például most.
Egy egész csirkemellet falatnyi csíkokba aprítva megpirítottam, utánna küldtem két szár zellert darabokban, felöntöttem 3 deciliter tejszínnel, aztán ebbe az elegybe ment az apróra forgácsolt tizenöt dekányi húsvéti sonka (amit nem árt átmosni egy kicsit, hogy ne legyen átható módon sós a kész cucc), majd a végén, hogy még tavasziasabb legyen az összkép még egy kis petrezselyemzöld és újhagyma is.
Nálunk penne tésztán kötött ki az elegy, de más alternatív fogyasztási módot is el tudok képzelni.