Nehéz eltalálni a lányaim épp aktuális ízlését, de amiben paradicsom és tészta van azzal nem lehet nagyot bukni. És én időnként biztonsági játékot játszva, a Garfieldtól kapott vezérfonal mentén lasagnet szervírozok nekik. Legutóbb spenóttal.
A tésztát frissen gyúrom persze, és amíg szikkad kicsit addig a darált húst (pulykacomb) paradicsommal, bazsalikommal, fokhagymával, sóval, borssal kis cukorral összerottyantom, a spenótot vajon megfonnyasztom fokhagymával és szerecsendióval, sóval, borssal, citromlével ízesítem, miközben lereszelem a sajtot és előveszem a tejfölt a hűtőből.
Aztán pihenő, és lecsatolom a pótkarokat...
Tűzálló tálban rétegzem az összetevőket, ügyelve az esztétikumra (és nemzeti színek helyes elosztására), a tésztalapok közé hol a húsos keverék, hol a spenót kerül, valamint közbeszúrva tejfölös-sajtos rétegek. Aztán sajttal a tetején előmelegített sütőben megadjuk az elegynek a végső lökést a tökéletessé válás útján.
Bikavért szoktam inni az elkészítés fáradalmaira, de a cucc mellé is megteszi. Már a nagykorúaknak...