szuperapu

A-csoport! A-csoport! Emberek, A-csoport!
(Aki nézte a jégkorong meccs közvetítést aSport1-en az érti, aki nem az bánhatja, mert lemaradt a sporttörténeti pillanatról amikor kis hazánk feljutott a sportág elit-klubjába!)

Persze legszívesebben meghívnék mindenkit egy tányér levesre, akinek a nyáltermelését beindította az előző poszt utolsó sora, de mégsem teszem. Merthogy a szakácstudományomba vetett hitem nem valami nagy, az elkészült étek mennyisége meg még kisebb. Ezért virtuális vendéglátás gyanánt inkább álljon itt a recept (aminek legfőbb jellemzője, hogy idő és anyagtakarékos).
Egy csomag (kb. fél kilogramm) spárgának fejét veszem három centis nyakkal számolva, és a többi részét felaprítva hámozás nélkül tíz deka vajon megpárolom, sóval, borssal ízesítem, majd felöntöm egy liter csirke alaplével és megfőzöm. Rövid forralás után, gyors hűtés, majd még gyorsabb turmixolás következik, majd az elmaradt hámozás és a fás részek okán a passzírozás. Az elegybe beleöntök 3 deci tejszínt, utána dobálom a spárgacsúcsokat, és újra felforralom.
Sajtos pirítóssal kísérem.
Fehérborral öblítem.
Jóétvágy!

Persze, hogy én sem mentem be dolgozni ma.
Nem mintha nagyon megerőltetőnek találtam volna azt a kétszer negyvenöt percnyi gyaloglást (de ha térdeim beszélni tudnának biztos mást mondanának), hanem inkább csak egy jó indoknak tűnt szolidaritást vállalni a sztrájkolókkal. Mert ezzel a munkabeszüntetéssel tulajdonképpen egyetértek. Itt most végre nem arról van szó, mint hogy egy szakszervezeti vezető, vagy egy önjelölt népvezér egy majdani kormány zsíros pozícióját megcélozva cirkuszol. Itt most van ok és indok.
Én meg élvezhetem itthon a közelgő nyár előjeleit, zsivatolnak fecskék a háztető fölött cikázva, a konyhában pedig spárgakrémleves illata száll...

Mindig is kíváncsi voltam, hogy közvélemény-kutatók kinek a véleményéből dolgoznak, mert én még nem találkoztam emberrel, akit meginterjúvoltak volna. Engem sem zaklattak. Eddig. Tegnap ugyanis hosszú telefonbeszélgetésben érdeklődtek, hogy mi a véleményem a kormányválságról, a pekingi olimpia lehetséges bojkottjáról, és hogy milyen a politikai beállítottságom.
Hát, miért nem olvassák a blogomat?!?

A nagyobbik lányom nagyon ügyesen masszíroz. Nem csak a korához képest, hanem az eredményességét tekintve is. Persze ötévesként a taposásos technikát alkalmazza, de azt profin. Én meg jó szülőhöz méltón támogatom képességeinek kibontakoztatásában, és igyekszem lehetőséget teremteni neki a gyakorlásra. De rendszerint ő az aki kapacitálja a dolgot...
És akkor most arról nem is szólok, hogy a kisebbik tündérhercegnőm meg a lélekmasszírozás nagymestere...

Meg van, hogy miből fogok meggazdagodni!
Magántrafipax. Mert most már ilyen is van. Lehet. És nem is egy hamvában holt gondolat. Minek terheljük a rendőrséget olyasmivel amit a civilek is meg tudnak oldani? Főleg ha motiválva vannak. Anyagilag is.
Mondjuk kis portánk előtt leállítom a mérőműszert, sőt felszerelem az perszre, hajnalban beállítom Szentlászló irányába, délután meg Gödöllő felé, aztán csak begyűjtöm a nagy pénzeket a száguldozóktól. Akikből nem kevés van a faluszélen.
Persze a legtöbbnek az első héten ugrana a jogosítványa és erősen megcsappanna a piac... De legalább csendesebb és nyugodtabb lenne a környék!

Személyes privilégium, hogy ki milyen irányzat követőjének tartja magát. Én speciel Andy Warholt tekintem előképnek, no meg a Vajda Lajos Stúdiót. Meg persze egy kicsit a punk mozgalmat is. Mint ahogy Madonna is. Persze biztos más aspektusból gondolja ezt, mint én. Valószínűleg a szexuális promiszkuitás az amit levett belőle, mert a csináld magad része, a lázadás, meg a soha meg nem alkuvás nekem nem jött le az életművéből. A legújabb albumának dalai már a megjelenés előtt multicégek reklámjaiban landoltak. Akkor ez a punk attitűd, kérem? Vagy ez egy vicc?
Vagy az agyára ment a sok hajfesték a hölgyeménynek...

A hétvégéről átcsúszott némi tennivaló a hét elejére, ezért tegnap nem mentem be munkahelyemre. Mondhatnám úgy is, hogy annyi volt a munkám, hogy nem értem rá dolgozni. Nem bánnám, ha így zakatolna mindig a dolog mint az elmúlt 3-4 napban, és csak akkor kéne kimozdulnom a falusi kúriánkból, ha el akarom verni a tömérdek megkeresett pénzt.
Persze ez a veszély egyelőre nem fenyeget...