szuperapu

Apámnak újra van munkahelye.
Egy hét munkanélküliség után. Azonkívül, hogy ügyes és törekvő, egy kalap pénzt spórolt meg a költségvetésnek. Szerintem, nagy-igazán visszacsorgathatnának ebből valamicskét jutalom gyanánt. És egy ilyesfajta gyakorlat talán ösztönzőként hatna másokra is.

Fel akarják számolni a Schöpf-Mérei Kórházat, ahol a lányaink születtek. Az egy dolog, hogy az országban egyedülálló a koraszülött osztálya, és nincs az a problémás szülés amit itt ne tudnának kezelni. Ezt figyelmen kívül lehet hagyni.
De, hova kerülnek majd emléktáblák, amikor a Nobel-díjas és olimpiai bajnok lányaim születési helyét akarják majd méltóképpen megjelölni?!

Igazándiból mindig is mesekönyv-illusztrátor szerettem volna lenni. És most rá is fekszem a témára és dolgozok rajta ezerrel, mert a megvalósult álmok jót tesznek a lelkemnek. Még ha gyermekiek is. Az álmok. Meg a lelkem.
Egyébként is a meggazdagodásomhoz vezető ötletem is valami hasonló dolgon alapszik (na nem az a része, hogy kevés de annál élvezetesebb munkával sok pénz esik az ölembe), szóval a pénz mellé melléktermékként jár egy álom...
A fenébe is! Már megint elaludtam munka közben...

A nejem szerint szociábilisebbnek kellene lenünk, mondjuk szóba elegyedhetnénk a többi szülővel. Merthogy mégiscsak falun élünk, és ezekkel a kölkökkel fog felnőni a nagylány, és jobb ha mielőbb megismerjük őket.
Hát az igazat megvallva nem igazán értem mit akar ezzel.
Talán már most ki kellene herélnem a potenciális gazfickókat?!

2005. június közepén, amikor a kisebbik tündérhercegnőm született, a napi csúcshőmérséklet épphogy meghaladta a 10 fokot. Akkor a hozzáértők a Golf áramlat leállása következtében beköszöntő újabb jégkorszakkal riogattak. Természetesen a globális felmelegedés jegyében. Idén fordult a kocka, okos meteorológusok pálmafákat vizionálnak a fjordokba, figyelmen kívül hagyva, hogy a hőmérséklet csak egy összetevője az éghajlatnak.
Persze nem árt az ijesztgetés, mert hátha megijedünk és tényleg odafigyelünk, és nem tesszük tönkre ezt a sárgolyót amin élünk, de...
De én, speciel, az igazságtól jobban megijednék.

Tegnap kiszedték a varratokat a térdemből. Ezt mondjuk én is elintézhettem volna, akár egy jumper-csipesszel is, de a doktor bácsi feltétlenül meg a akarta nézni. És ha már nézelődött, megnézte a másik lábamat is. És mivel mind a ketten a szimmetriára törekvő emberek vagyunk kilátásba helyeztünk egy újabb műtétet.
Ja kérem, ha egy üzlet beindul!

Új ötleten dolgozom, amit a sógorom sugalmazott nekem miközben én a kórházi ágyon viaskodtam a katéterrel. És persze sokkal vidámabb téma, mint a vizelet elvezetés. Sőt. Ha kidolgoztam akkor lesz majd igazi vidámság! Mert jól meggazdagszom belőle, és bár mint tudjuk a pénz nem boldogít, azért egy csomó dolgot lehet vele csinálni ami vidámságot okoz. Nekem meg a környezetemnek.

Mivel szezonja van, és mivel jól sikerült karácsonykor, érdemesnek tartom megörökíteni, most. Szóval a így áll össze nálam a sütőtökkrém leves:
Míg a közepes hagyma kocka formában az olajon fonnyad addig lereszelek egy diónyi gyömbért, majd 30 dekányi sütőtököt, majd ugyanebben sorrendben a hagymára dobom és folytatom a pirítás felemelő folyamatát. Aztán egyszer csak felöntöm az egészet húslevessel, illetve annak a levével. Ha tök megfőtt, akkor leturmixolom, ízesítem szerecsendióval, mézzel, és 3 deciliter tejszínnel felforralom. Levesbetétnek pirított tökmag az igazi, de kenyérkockával sem utolsó.

Az önkormányzati választások eredménye begyűrűzött az óvodába. A megszüntetett csoport újraéled, s napsugaras napok virradnak ránk. A nagylány is az új, Napsugár csoport tagja lesz. Üröm az örömben, hogy a barátnői nem tarthatnak vele. De remélem a változások garmadája miatt nem tesz radikális ellenlépéseket, nem szökik vissza mondjuk a csendes pihenő alatt a Malacka csoportba.