szuperapu

Boldog Új Évet!
A saját időszámításom szerint a harmincharmadik évnek futok neki. E krisztusi kor remélhetőleg azt jelenti, hogy most aztán nagy dolgok fognak történni velem. És remélhetőleg nem szögeznek fel sehová...
Legfeljebb a képeimet.

Itt a tavasz. Ennek egyik legszembetűnőbb jele, hogy a szomszéd nagy vehemenciával metszeni kezd. De teszi ezt olyan vadsággal, hogy például nem által e tevékenységhez benzinmotoros láncfűrészt használni. Aztán meg nyár elején elmélázva áll a kerítésnél, és nem érti miért terem olyan szépen nálunk az összes fa, amikor én nem is metszettem meg egyiket se.

Ha már egyesek a rengeteg fölös szabadidejüket az ország jobbítására kívánják elkölteni, akkor miért nem mennek inkább alapítványokhoz önkéntes munkát végezni. Elvégre egy ország állapota leginkább abban mérhető, hogy a polgárai hogyan érzik magukat benne. És ha már a saját életünkön nem tudunk javítani, akkor javítsunk másokén.
Szerintem.

Ma termőföldet vásároltunk. Persze ez nálunk családi hagyomány, már a nagyapám is kulák volt. Dagad is a mellem a fene nagy büszkeségtől, aztán meg majd fáj a hátam, mire elegyengetem mind a négy köbmétert...

Sorakoznak szépen az ünnepek, és továbbra sem bírok átlényegülni. Illetve a magam módján persze mégiscsak. Meg is orroltak rám az állatvédők, mivel a húsvéti nyulat brutálisan agyonlőttem egy banner keretei között.
De soron következő nemzeti ünnepünkkel sem vagyok továbbra sem kibékülve, főleg ahogy azt a mindenkori uralkodó osztály tálalja, illetve ahogy próbálják tartalommal meg jelentéssel telegyömöszölni. (Pedig forradalom az amikor minden hatalom eltöröltetik, nem pedig az amikor a király helyére egy rakás főnemes/bankár/jogász/idióta ül.)
És persze a közeledő születésnapomtól sem érzem jobban magam...

H O M E {sport}
Mostanság egyre népszerűbb kis honunkban a póker. Ami nem gond, sőt! Engem csak az zavar, ha egyesek sportnak titulálják, meg észjátéknak. Ha ez utóbbi akkor miért kaszinókban (szerencsejáték-barlangokban) játsszák, és ugyanott akkor már miért nem sakkoznak? Az is egy észjáték. Meg sport is.
De szerencsére a jövő héten kapunk azért igazi sportot is. Nagy mennyiségben, Melbourne-ből. Kár hogy az időeltolódás miatt nem sokat szurkolhatok élőben, de azért megpróbálom odatenni magamat.

A munka sem mindig fenékig tejfel... Ma például:
- A lufi sárga lesz, a tervezett mintának kellene valami rikító(!) szín!
- ?
- Csinálj már egy pár mintát!
- ...
Felemelő, felelősségteljes, nagy kihívás. A végeredményről nem is beszélve. És hiába tépem a számat, hogy ami rikító, ami gusztustalan, ami ily' módon feltűnő, az finoman szólva minden csak nem költséghatékony. Sőt!

Az élet igazságtalan.
Újabb adalékként ehhez a méretes közhelyként megállapítható, hogy minél jobban benne járunk a korban annál több pénzünk és szabadidőnk van, viszont ezeket egyre kisebb hatékonysággal tudjuk felhasználni.
A szüleim is éppen egy siófoki hotel pezsgőfürdőjében ázva pihenik ki a tél fáradalmait. Persze egy pillanatig nem gondolom, hogy nem érdemlik meg, vagy nem férne rájuk, de...
És akkor most az unatkozó nyugdíjasokról nem is beszélek.

Alakul az udvar. Köszönhetően a vasárnapi jóidőnek. Négy köbméter sitt el, kb. ugyanennyi takaróföld a hétvégén a helyére. Az anyag átalakul, mozog, csak az izomláz állandó, amit nem is annyira a munka, hanem inkább az edzetlenség okoz.