szuperapu

Ma annyi munkás dolgozik a házon, hogy ki kellett fordítani, hogy hozzáférjenek!

Meghívást kaptam a CowParade exkluzív árverésére. Igyekszem exkluzív formába hozni magamat és megpróbálok ott lenni, de kicsit fáj hogy a partvonalon túlra tettek. Mondhatni bántó számomra, hogy a tehenem a "nem izgalmas" kategóriába került, a publicitása (az enyémmel együtt) meg lenullázódott. Holott ha már jótékonykodom, akkor elvárnám hogy inkább a ló másik oldalán érjek földet.
Szerintem.
De nincs harag.

Számomra hihetetlen, hogy mit nem képesek elkövetni az emberek csak hogy kibújjanak a fizetési kötelezettségük alól. Most például a Fellegi művészúr ment le kutyába, de nagyon gusztustalan módon.
Az utolsó pillanat után talált meg minket, kitaláltunk neki egy költség és időtakarékos gyártási megoldást, sakkoztunk az ívkilövéssel, a papírral, a nyomdával. Minden smakkolt, tetszett neki az árajánlat és a késztermék is. Erre többszöri felszólítás után azzal állt elő, hogy azért nem fizet mert az A/2-es plakát szerinte nem ofszetnyomással készült, hanem lézerprint és/vagy színes fénymásolat...
Szerintem meg a Fellegi Balázs a fellépésein playback-el...

A gyerekek érdekes szavakat tudnak kreálni. A kimondhatatlan mássalhangzó torlódások, az értelmezhetetlen szóösszetételek, a hosszú szavak mind az új képződmények kialakulását segítik. A családi legendáriumok sok ilyet őriznek. Nálunk kimondottan sokat, hála a szómenés örökletes voltának. (néhány példa: négyszékláb=négykézláb, birkány=birka+bárány, linádé=limonádé)
Nagyobbik lányom is gyártja a hasonlókat. A legjobb a csuklasz. Ha csuklik akkor azt mondja, csuklasz vagyok. Sokáig tartott míg rájöttünk a szó eredetére, pedig kézenfekvő. Mivel sokat csuklik mindkét poronty, elég sokszor hallják: Már megint csuklasz?!
A legújabb szó pedig a tetomászás.
A helyes megfejtők között kisorsolok egy pólót...

Ráakadtam a rendszerben Pete barátomra, ami emlékek tolulását idézte elő. Többek között előbukkant a kis félszemű kínai a Blaháról, akitől a 380 grammos kőzetgyűjtő kalapácsomat vettem egykoron. A kalapácsot persze az első egyéni terepbejáráson elhagytam valahol a Medvesalján, a kedvenc zugárusomat viszont most előkeresem...

Az a jó falun, hogy nem város. Közel a természet, s bár a panelban is vannak csótányok meg egyebek, azért a minőség az más. Tegnap este például egy csapat fátyolka gondolta úgy az esős éjszakában, hogy a szépen világoló tetőterünkben tartják meg aktuális nagygyűlésüket. Voltak vagy harmincan-negyvenen, de semmi galibát nem okoztak. Tisztes távolban egymástól a falakon pihentek.
A békés estét viszont randalírozó egerek zavarták meg. Megpróbáltuk kiszorítani őket, még tettlegességet is alkalmaztam, de nem sikerült. Alighanem a hiányos felszerelésünket lehet okolni.
Ma veszek néhány csapdát.

Saját végtelen egómnak újra teret engedve bátorkodom saját szemszögemből elővezetni a nagyszerű hírt: nagybácsi lettem!
Tegnap 16 óra után kicsivel megszületett a húgom első gyermeke Bodza. Paraméterei: 49cm, 3200g. Van neki haja, és kerek a feje. Császármetszéssel jött a világra, de egyébként minden rendben zajlott a szülés körül.
A lányaim már nagyon készülnek... Egy csomó dolgot kell majd megtanítaniuk az unokatestvérüknek. Például a denevérriasztó sikításukat.

A gödöllői vasútállomáson, ami egyben HÉV végállomás is. Megszüntettek kb. harminc parkolóhelyet. P+R parkoló? Elővárosi közlekedés? Környezetvédelem?
Díszburkolat, virágláda.
Persze a vonat is menetrendszerűen késik.
Továbbra is.

A háromnapos hétvégén nem voltunk állami ünnepségen, koszorúzáson, ellenzéki tüntetésen, szakszervezeti felvonuláson.
Erdőben voltunk sétálni, makkot gyűjteni, ettünk kökényt is, amitől a nagylány percekig köpködött, de a kicsinek ízlett. Kirakóztunk is, az ezerdarabos puzzle viszont, inkább csak a nejemet kötötte le, mi a lányokkal inkább rosszalkodás gyanánt labdáztunk a szobában. Játszottunk a kutyánkkal is,  tettünk-vettünk a házban és körülötte, finomakat főztünk és azt mind megettük.
Azzal foglalkoztunk ami igazán fontos.