szuperapu

A mostanság uralkodó időjárási és fényviszonyok engem mindig a cukorbevitel növelésére és cizellálására sarkalnak. Szezonális jelleggel ez mondjuk gesztenyepüré képében materializálódik, természetesen tejszínhabbal, mert anélkül egyébként sem élet az élet.
Persze ez az élvezet nem volt mindig könnyen elérhető számomra, és talán épp ezért rögzült oly makacsul az emlékeimben a téli szünetek során megejtett nagyszülőlátogatáshoz kapcsoltan, a Déli pályaudvaron elfogyasztott csemege. Sosem fogok olyan finoman elkészített remeket enni már, mint amilyet az utasellátó árult kis műanyag edénykékben, kis műanyag spatulákkal...

Ma jutott a fülembe a tegnapi nap poénja...
Tegnap ugyanis a sztrájkból kifolyólag logisztikai problémáim adódtak a főállásomat képező budapest-belvárosi munkahelyemet illetőleg. Ezért nem mentem be. Ezért a folyamatban levő munkáim folytonossága megszakadt, s köztük volt, vicces módon, egy MÁV-os megbízás is. Még szerencse hogy a marketinges kapcsolattartó sem vesztette el a humorérzékét, és egy egyszerű kérdéssel nyugtázta a tényt: miért nem jöttem be biciklivel?!?
Hát, kerékpározzanak ebben az időben kétszer negyven kilométert a mozdonyvezetők!

Nincs is szebb egy ilyen esős reggelen mint egy jó kis vasutas-sztrájk. Ráadásul finoman melengeti a lelkemet, hogy most értem is folyik a tiltakozás, merthogy az alig használt mellékvonalak megszüntetése, az nekem is rossz. Főleg nekem. Az hogy emiatt elküldenek jó pár mozdonyvezetőt az nem számít. Nem maguk miatt csinálják! Látszik ez azon is, hogy hozzácsapták a követeléshez a vágányok felújítását is. Úgyis csak ezen múlik. Meg az egész napos felfordulás, az egyébként is hatalmas szervezetlenség tetejébe.
Dolgozni kellene rendesen! Akkor a sztrájk is jobban látszana, mert így alig különbözik egy rendes (rendetlen) munkanapnál!

Az a jó a vonatozásban, hogy az utazás során rengeteg információval gyarapodik az ember gyermeke. Például fantasztikus összeesküvés elméletket lehet hallani, és a mai nap ebből a szempontból aranybányának mutatkozott egy meglehetősen bőbeszédű útitársnak köszönhetően. Az alig több mint félórás menetidő alatt, többek között, a következő tényeket tárta fel az arra érdemes,  és a vétlen hallgatóság előtt:
- az államadóságot Horn Gyula idézte elő mikoron is, a rendszerváltás előestéjén öt bőröndnyi amerikai dollárt vitt haza
- az egészségügyi reform azt a célt szolgálja, hogy a népességet 2020-ig hatmillióra csökkentsék, előkészítve a helyet az izraeli bevándorlóknak
- Az USA a polgárháború szélén áll, de most észak és dél helyett, nyugat és kelet fog összecsapni, leginkább a spanyolajkú bevándorlók aknamunkája miatt.
És ez az ember nem is nézett ki elmebetegnek. Sőt jól szituált értelmiségi benyomását keltette.
És elmondása szerint három gyereket nevel.
És a három srác ilyen háttérrel vajon hogyan vág neki az életnek?

Túl vagyunk az idei karácsonyi ünnepeken, és újra itthon vagyunk.
A szenteste mondhatni tökéletes volt az új nappaliban, annak ellenére, hogy a karácsonyfa-talp természetesen kilehelte a lelkét a reá nehezedő nyomás alatt, amit a fa illetve az ünnep jelentőségének a súlya fejtett ki. Kénytelen voltam hát a konyha pult munkalapjának maradékából eszkábálni egy ideigleneset. A fán sikerült jól elosztani a díszeket, a kandallóban ropogott a tűz a csajok izgatottan bontogatták az ajándékokat, miegymás. Béke, nyugalom, karácsony.
Másnap pakolás, irány a szokásos családi körút. Első megálló Miskolc.
A kicsinek begyulladt a jobb szeme, a nagy köhögött, estére mindkettőnek 39 fokra szaladt fel a testhőmérséklete, így az ünnep második napján a gyermekorvosi ügyeleten kezdtünk. Persze volt ajándékozás, eszem-iszom, nagycsalád. Béke, nyugalom, karácsony.
Másnap pakolás, következő megálló Nyíregyháza.
A lányok a vödörszámra adagolt különböző színű és ízesítésű kanalas orvosságok hatására a gyógyulás útjára léptek, így vidámabban állhattak a további ajándékozások és családi vigasságok elébe. A havazás a ma délelőtti programot kicsit módosította de itt is megvolt családlátogatás és vendégfogadás, az eszem-iszom, a nyugalom, a ...
Csak az internet, csak az hiányzott nagyon.

Ma este lakadalomba megyünk a nejemmel. A kisasszonyokra szülőanyám vigyáz, anyámra meg a Teremtő. Bár ő sem sokat tehet, ha a csajoknak rosszalkodni támad kedvük. Szóval ma mindenki jól szórakozik, holnap reggel meg majd meglátjuk...

Egyes metróaluljárók hihetetlen módon huzatosak. Az Astoriánál például időnként kemény izommunkát kell bevetnem, hogy sudár testem mind a 82 kilóját a mozgólépcsőtől az első oszlopsorig elnavigáljam. Gyengébb, ám nagyobb közegellenállású honfitársaim pedig egyenesen lehetetlen küldetés elébe néznek nap mint nap.
Ha már ez a kellemetlen helyzet, akkor nem lehetne a javunkra fordítani? Esetleg falba épített ventilátorokkal áramot lehetne termelni, ami elláthatná az állomást, meg az aluljárót.
A 4-es metró aluljáróit meg eleve huzatosra kellene építeni...

Hosszú hétvége jön. Ami persze nem is lesz olyan hosszú. Már ha azt nézem, hogy milyen hosszúságút szeretnék eltölteni a csajokkal. De majd igyekszünk okosan kihasználni az időt. Épp ezért kocsival megyek, meg azért is mert a húgom nem kapott helyjegyet és őt is én viszem.

Pár órányi vonatozás és újra családos ember vagyok.
A fűtött szoba és a melegvíz csak ráadás.

Megint esik az eső, de most nem zavar annyira, mert napsütéses a kedvem annak a gondolatától, hogy a hétvégét a csajokkal tölthetem. Bár ennek megvalósulásához hosszú vonatozás vezet, s attól meg már nagyon elszoktam, de még ezt is bevállalom. A lányaimért mindent. Meg hát milyen SzuperApu az akit ilyen esetben bármi is megingat.

Ma az egyik piros 40-es busz kicsit késve indult, ezért kicsit kapkodva indult a sofőr. Kicsit nagyon. Az ajtó még nyitva volt de ő már rallis módjára tekerte ki a járgányt a megállóból. Egy éppen felkapaszkodó nyugdíjast csak az én jóindulatom mentette meg a centrifugális erő hatásaitól, meg attól, hogy a következő busszal induljon el.
Ma is rendes vagyok.

Majd' elfelejtettem, ma reggel három muflon (!) keresztezte az utam munkába menet. Nem gondoltam volna, hogy valaha szabadon látok ilyet. Főleg ilyen közel az otthonunkhoz!
Nagy az Isten állatkertje, de sok az állat és kevés a vad...

Valaki vagy valami nagyon nem akarja, hogy levizsgázzak művelődéstörténetből. Az egyik évfolyamdolgozatom doksija egy az egyben elszállt, most meg nem tudtam bemenni az írásbelire mert lerobbant alattam a nejem Renault 5-öse.
Csak tudnám milyen felsőbb hatalmak, milyen számításait húzná keresztül az én diplomám!

(Ma sok mosolygó nyugdíjast láttam útközben...)

Tegnap olyan hóviharba kerültem hogy vissza kellett fordítanom a Bogarat, és az állomás parkolójában hagyva buszra szálltam. A 12 km-t cca. másfél óra alatt tettük meg.
Utálom a hóesést!
Nem kell fehér karácsony!

Elvittem a Bogarat a szervizbe. Merthogy itt a tél, és egyébként is kell hogy érezze a törődést.
Remélhetőleg nem kell sokáig elszenvednünk a hiányát, mert már így is van elég okunk a szomorkodásra, nem hiányzik még hozzá a volánbusszal való közlekedés is.

Remélhetőleg holnap időben el tudom majd foglalni a helyem az iskolapadban, nem akadályoz sem a MÁV, sem a BKV, sem az autómentes-nap miatti dugó. Az utóbbi eléggé paradox, de ugye ez itt Magyarország...
Persze egy igazi Motoros Róka megállíthatatlan, ha kellően eltökélt.
És én az vagyok...
Remélhetőleg.

A pocsék időjárás okozta rossz kedvemet a MÁV kicsit felturbózta egy cca. 1 órás késéssel. Persze érthető a dolog, ilyen időben nekem sincs kedvem dolgozni.
De azért mégiscsak dolgozom (pontosan, szépen, ahogy a ...).
Nem termelek veszteséget.
És még csak sztrájkra sem készülődök.