szuperapu

Valamelyik a közelmúltban látott film eszembe jutotta, azt a fura dolgot, hogy kimaradt a kamaszéveimből a mutálás.
Nem volt olyan hogy a hangom kínosan és kontrollálhatatlanul csúszkált volna éneklés, vagy beszéd közben. De amilyen hülye vagyok azért persze találtam én még ebben is némi frusztrációs potenciált. Szégyelltem, hogy kilógok a sorból, hogy a többiek előrébb járnak már a felnőtté válás rögös útján, és mivel nem sikerült hihetően imitálnom a dolgot, inkább nem voltam hajlandó énekelni nyilvánosan. Pár évig…
Ja, és nincs ádámcsutkám, egészen pici sem!

Egyébirányú, valamint igen-igen bokros teendőim miatt szüneteltetem tanulmányaimat. Mert hát ugye a web-naplómat sem tudom rendesen vezetni, nemhogy dolgozatokkal szöszmötöljek.
Az éhező gyerekeket meg etesse meg a Michael Jackson!

Valaki vagy valami nagyon nem akarja, hogy levizsgázzak művelődéstörténetből. Az egyik évfolyamdolgozatom doksija egy az egyben elszállt, most meg nem tudtam bemenni az írásbelire mert lerobbant alattam a nejem Renault 5-öse.
Csak tudnám milyen felsőbb hatalmak, milyen számításait húzná keresztül az én diplomám!

(Ma sok mosolygó nyugdíjast láttam útközben...)

Annak ellenére, hogy tegnap sikeresen vettem a közgáz és nonprofit tárgyak által elém görgetett akadályokat, elég messzire kerültem a félév sikeres abszolválásától. Persze még küzdök kegyetlenül, de...
Mindegy, alighanem inkább az évi összefoglalóval fogom traktálni a nagyérdeműt.

Az elmúlt hetekben sokat dolgoztam, és sokat tanultam.
Bár kézzel fogható eredménye azért lett ezen folyamatoknak, valahogy mégis az az érzésem hogy hiábavaló volt az egész. Vagy valami van, vagy csak a téli depresszió.
Rögvest befizetek egy kubai útra!

A suli már megint elég sokat kivett belőlem, és bár megkaptam az első jelesemet valahogy nem bírok túlzottan lelkesedni. Ráadásul a napi betevő elektronsugárzásomat sem kapom meg, monitort a 3 nap alatt csak az esti órákban látok.

Holnaptól szombatig megint suli.
Ami elég fázós, merthogy a két dolgozatból egy még mindig a levegőben lóg, másrészt meg konkrétan hideg van hajnalban amikor indulok. De valahogy majd túlteszem rajta, meg a kiscsalád is hogy nem látnak sokat belőlem a következő három napban.
De kell ez nekem egyáltalán?!?

Elkészültem az első dolgozatommal!
Tematikus kiállítás, a téma: Madarak. Olyan jól sikerült, hogy közkinccsé fogom tenni .
Csak az a baj, hogy a saját madaraimat nem mertem belerakni, úgyhogy máshol kell őket reptetnem. Például itt.

Hát, nem gyenge öt nap áll mögöttem. De sikeresen átvészeltem. Már ha lehet sikeres valami ami csak a megúszásról szól. De hát annyira az elején vagyok a dolgoknak hogy a kezdeti nehézségek leküzdése is komoly fegyvertényként könyvelhető el. Például a felsőoktatás újfent bedarált, szívom magamba tudást, kiművelt főkkel veszem körül magam, és hasznosítom rég elfeledettnek vélt tartalékaimat.
De a magyar oktatási rendszerrel alapvetően ugyanaz a bajom mint nyolc évvel ezelőtt:
az iskolapadba továbbra sem fér el normálisan a hosszú lábam!

Remélhetőleg holnap időben el tudom majd foglalni a helyem az iskolapadban, nem akadályoz sem a MÁV, sem a BKV, sem az autómentes-nap miatti dugó. Az utóbbi eléggé paradox, de ugye ez itt Magyarország...
Persze egy igazi Motoros Róka megállíthatatlan, ha kellően eltökélt.
És én az vagyok...
Remélhetőleg.

Jövő héten megint iskolába megyek. Most még nem sok kedvem van hozzá, de talán belerázódom. Valamilyen szinten biztos kifizetődő lesz, és a benne rejlő lehetőségek lendületbe hozhatnak.
Csak ki ne sodródjak az első kanyarban.