szuperapu

Valamelyik a közelmúltban látott film eszembe jutotta, azt a fura dolgot, hogy kimaradt a kamaszéveimből a mutálás.
Nem volt olyan hogy a hangom kínosan és kontrollálhatatlanul csúszkált volna éneklés, vagy beszéd közben. De amilyen hülye vagyok azért persze találtam én még ebben is némi frusztrációs potenciált. Szégyelltem, hogy kilógok a sorból, hogy a többiek előrébb járnak már a felnőtté válás rögös útján, és mivel nem sikerült hihetően imitálnom a dolgot, inkább nem voltam hajlandó énekelni nyilvánosan. Pár évig…
Ja, és nincs ádámcsutkám, egészen pici sem!