szuperapu

Az, hogy Budapest önkormányzata, illetve főpolgármestere Tarlós elvtárs irreális területhasználati díjat kér a Sziget Fesztivál szervezőitől nem más mint a szokásos hátulról megkerülős politikusi algoritmus minősített esete. Ez egy bujtatott és zsigeri ellenszenvből jövő betiltás. Mert ezt másképp nem lehet értelmezni. Egyébként logikátlan, ha valaki egy rendezvény tejes költségvetését kitevő árat szab a piaci szabályokat is áthágva, úgy hogy közben figyelmen kívül hagyja a generált adóbevételeket és a GDP-re gyakorolt hatását. Amik ráadásul jelentősen meghaladják a 2,5 milliárdos büntető sarcot. Szóval nem hiszem hogy ezen a szinten is még a balatoni lángossütő mentalitása dolgozna a fejekben...
Tudom, hogy különösen a jobboldalon (a széle felé exponenciálisan növekvő mértékben) szégyellik a tetteik mozgatórugóit, meg az elveiket, de ennek ellenére sem értem, hogy a magát egyébként rendszeresen tökös gyereknek beállító Tarlós et. miért gyáva kiállni és azt mondani, hogy eddig tartott a liberális kozmopolita vircsaft, és ezentúl nem látják szívesen? Fél, vagy csak büdös neki elvinni a balhét?

(A Fideszre oly jellemző félig visszatáncolós magyarázkodás meg szóra sem érdemes!)

A médiatörvénnyel a legfőbb gond nem az, hogy lehetőséget ad súlyos antidemokratikus, mi több diktatórikus lépésekre. Az a legnagyobb hibája hogy (a nagyvezér állításaival szemben) pontosan az inverze az európai, vagy a demokratikus országok sajtótörvényeinek. Azoknak ugyanis a vezérelve, mozgatórugója, az, hogy hogyan biztosítsák a tájékoztatás zavartalanságát és sokszínűségét, de legfőképpen függetlenségét (többek között) a kormányzó hatalomtól. A magyar médiatörvény viszont a sajtót akarja szabályozni, és nem pedig a közeget, ami működteti azt. És ez több mint ijesztő.

Bár már az NMHH intézménye önmagában is az lenne, ahogy már azt halva született kistestvérének fogantatásánál 2008-ban szerényen jeleztem.

A hétvégén ellátogattunk a Csodák Palotájába, ami tényleg az, amit a nevében hirdet. (És most a csoda részre gondolok.) Minden csodás, mindent kipróbáltunk, megnéztünk egy előadást is, és örömmel tapasztaltuk, hogy még a spagetti is gyerek-kompatibilis az étkezdében. Élvezték is a csajok minden momentumát az ott eltöltött több mint négy órának.
Egyetlen negatívumként a látogatóközönség felnőtt tagjainak két csoportját lehetne megnevezni. Egyik válfajuk, amelyik nem nagyon törődik azzal, hogy öt-hat kiskorú is ki szeretné próbálni azt a kiállítási tárgyat, amin ő már hosszú percek óta próbálja felidézni a letűnt gyerekkorát. A másik típus meg amelyik unottan áll a porontya mellett és nézi, hogy az felnőtt segítség nélkül nem tudja rendeltetésszerűen használni játékokat, esetleg besegít az elkényeztetett porontyának a rombolásba. Persze ez utóbbin nincs mit csodálkozni: a gonosz, herpeszes Ödönke apukája valószínűleg kiskorában szintén gonosz, herpeszes Ödönke volt.