szuperapu

Szeretem a könyveket. Sokszor a tartalomtól függetlenül is. Vettem már könyvet a borító, vagy az érdekes tipográfia okán. Van például gót betűvel szedett német nyelvű könyvem, annak ellenére, hogy nem tudok németül és a gót betűk folyószövegként vizuálisan befogadhatatlanok a számomra. Szóval minden könyvnek van valamiféle értéke. Illetve majdnem mindnek… A Vagyunk az Ifjú Gárda című 1975-ben megjelent gyűjteményes kötetnek nem sok, a címlapon lévő „fj” ligatúrát leszámítva… Ezért kicsit feljavítottam a magam módján, konkrétan és elítélhető módon összefirkáltam néhány oldalt (eredmény: itt, itt, itt és itt). Aztán továbbfűzve a gondolatot arra gondoltam, hogy mi lenne, ha több ilyen hackelt könyvet csinálnék és becsempészném antikváriumokba?

Tavaszodik. Nincs ezzel baj, ez a természet rendje, és én speciel vártam is már nagyon, de ezzel a ténnyel nem csak a hóvirágok szirombontása jár együtt. Ha a hőmérséklet nulla fok felé emelkedik, egyből megjelennek a hangyák. Szeretem én az állatokat…, még az ízeltlábúakat is ugyebár, de leginkább a házon kívül, vagy legalábbis elvárnám, hogy ne másszanak oda ahol/ahonnan én eszek. Szóval La Fountain elmehet oda ahova Zdenek Miller lett küldve a hülye vakondjával együtt! Kezdődik a szokásos irtó jó móka!

Véget ért a Téli Olimpia, méghozzá egy igen nívós és izgalmas jégkorongdöntővel. Bár az általam favorizált orosz válogatott nem fért oda az első helyért folyó csatához, azért ez az észak-amerikai házi döntő is csemegének ígérkezett még egy semlegesnek mondható hokirajongónak is. NHL All Star Gála, a playoff hetedik meccsének súlyával. Kemény védekezés, ütközések, feszültség. A jégkorong ünnepe.
Reményeink beigazolódtak, tényleg látványos meccs volt, kevés góllal és kiállítással, és persze hosszabbítással. Még a végeredmény is – hacsak azt nézzük és a csatát nem – a papírformát hozta. Egy dolog volt meglepő. A bíróállítás. A négy csíkosruhásból három a hazai csapat honfitársa volt. Kétségtelenül profik, és a játékvezetők elitjéhez tartozók, de akkor is kanadaiak!*
Képzeljünk el például, hogy a budapesti rendezésű Olimpián a magyar-szerb vizilabdadöntőt két magyar bíró vezeti…
Ugye, hogy elképzelhetetlen?

*Teljesen korrekt, amolyan NHL-esen megengedő volt a játékvezetés.