szuperapu

Törvénycsomag a devizahitelesek megsegítésére? És mindjárt nyolcpontos? A legnagyobb segítség az lenne ha előállna már valami épkézláb gazdasági programmal a kormány, nem alibi tevékenységgel meg népnemzeti hőbörgéssel lenne elfoglalva, már a mikor nem a saját hatalmát központosítja. Mert nekem nem egyesületre meg törvényre van szükségem hanem erős forintra.
Egyébként is, kedves internetező gyerekek, már koszorús költőnk is megmondta:
"Neked törvény, nekem töltény kell..."

Annak ellenére, hogy a két mogyoróbokor termését, és a diófáét is rendszerint már kint az udvaron megdézsmálják a csajok, valahogy a süteményekben és egyéb élelmiszeripari termékekben valahogy idegenkednek az olajos magvaktól. Leginkább a mandulától.
Az már a családi legendárium egyik legtöbbet emlegetett bejegyzése mikor az elsőszülöttünk a Raffaelloban található mandulát a bonbon magjának titulálva köpte ki (miközben a cseresznyemagot merő lustaságból mai napig lenyeli). Tegnap pedig az unokahúguk tavalyi mandulaműtétjének máig élő hatása alatt állva nem voltak hajlandóak megenni a csokis mandulát, merthogy:
- Nem gondolod, hogy egy másik gyerek kivett manduláját megeszem??

Hirtelen beköszöntött az ősz. Majdhogynem novemberi paraméterekkel. Reggel hideg és ködös az idő, és nem azért voltunk kénytelenek elkezdeni a fűtésidényt, mert hiányzott a kandallóban lobogó lángok látványa. A nappalok egyébként is érezhetően rövidülnek, így meg hogy állandóan borús az ég még radikálisabb, és még nyomasztóbb a fénymegvonás.
A kisebbik tündérhercegnőm is szomorúan konstatálta reggel, hogy:
- Nagyon igyekszik a Napocska, de szegénynek nem sikerül…

A magyarországi közlekedési viszonyok nem kedveznek a gyalogosok kényelmének és biztonságának. És most nem a csapnivaló közlekedési morálra, hanem például a gyalogosátkelők kialakítására gondolok. Például a Fővám téren, ahol pedig a Nagycsarnok miatt a gyalogosforgalom nagysága hazai viszonylatban kiemelkedő. Sikerült úgy megoldani, hogy a tömeg véletlenül se tudjon első szándékból átjutni egyik oldalról a másikra, hanem félúton a villamosmegállóként is funkcionáló járdaszigeten kénytelen legyen megpihenni. Ami érdekes módon zebránál a legkeskenyebb, de olyannyira, hogy ha tíz embernél több jön össze (ami a turisták és a baromfiaprólékra vadászó nyugdíjasok miatt elég gyakori) akkor a villamosok érkezése izgalmas pillanatokat okozhat.
A vadonatúj biciklissávban közlekedő, és a vadonatúj közlekedési lámpát figyelmen kívül hagyva a gyalogosok közé hajtó kerékpárosokról pedig legközelebb…

Már alig várom a legújabb választási periódus végét, mert jelentősen lerontja a komfortérzetemet amikor ilyen szinten hülyének nézik a választópolgárokat – köztünk engem is. Ettől már csak az húzza mélybe a hangulatomat amikor látom, hogy a hatalom gépezete minden csikorgás nélkül le is nyomja ezt a nagy tömegek torkán. Nem fér a fejembe hogy miért nem látja az emberek 95 százaléka, hogy a bankadó egy marketingtrükk a szegények megadóztatására, és hogy az IMF kiebrudalása nem más, mint a nagy vezér megalomániájának közpénzből való finanszírozása??

Lassan beindul az iskola, ma már egy teljes hetet kezdett meg a nagylány. Persze még mindig egyfajta átmeneti időszakban leledzünk, mi is, meg a gyerekek is. Szokjuk a rendszert meg a rendet. Barátkozunk az újdonságokkal. Mi a szülők is. Az órarendben például olyan tételek szerepelnek, amik nemhogy az én gyerekkoromban nem léteztek, de van jó pár iskola ahol még ma sem. Az elsőszülöttünk viszont már elsősként tanulhat drámát, kézművességet, néptáncot, és ha eltérne az átlagtól, lehetősége van tehetséggondozásra vagy korrepetálásra is, és mindezt a délelőtti időszakban. Délután 19 különböző szakkör, különóra és sporttevékenység közül válogathat. De van választási lehetősége az ebédlőben is, bár nem tudom, hogy jól járunk-e az a’la carte menüvel…?

(Persze a hőn szeretett oktatási államtitkár asszony majd tesz róla, hogy ne élvezzük sokáig ezt a speciális tanterv nyújtotta lehetőségeket.)

Péntek este, aki nem volt ott a FUGA-ban a Photo Poetica kiállítás megnyitóján, az egy élménytől fosztotta meg magát! A kiállítás persze még a héten megtekinthető, és aki csak magára a kiállított művekre kíváncsi az kétségtelenül nyugodtabb körülmények között szemlélődhet. Mert a megnyitón a nézelődve elmélkedés és az elmélkedve nézelődés a megjelentek szép száma, a nyüzsgés, a performanszok, zenés betétek és sztriptíz okán sokszor komoly nehézségekben ütközött. A BookArt-os könyveknél majdhogynem sorba kellett állni, és még a helyszínen firkálható könyveknek is nagy sikere volt. De voltak még fotók, meg bűvészbohóc meg perec is. Ez utóbbi hamar elfogyott, ahogy a pincehelyiség levegője is…