szuperapu

Kádár János szelleme továbbra is köztünk jár. És leginkább az állami nagyvállalatok áldásos tevékenysége, a múltban megdermedt struktúrája és a szocializmusban kialakult munkamorálja és hozzáállása az ami nagyon erős médiumként segíti a kísértet hogy nap mint nap a frászt hozhassa ránk. A postások például még mindig a "Tied a gyár magadnak építed!" agitprop szlogen skandálásával kezdik a munkanapot, és aminek értelmében úgy érzik, jogosan kérnek osztalékot a székházuk eladása után. Az óriásit hibázó tűzoltótiszt pedig felelősségre vonás helyett kitüntetést kap, ezzel mutatva és igazolva hogy a főnökei úgy gondolják ők írják a szabályokat, és ők azoknak természetesen felette állnak.
Csinálni kéne egy szellemirtó vállalkozást...

A gépek egyszerűbbé, szebbé és komfortosabbá teszik az életünket. A munkánkat, a szórakozásunkat. És ez akkor lenne csak igazán így és végtelenül hatékony, ha ezeket a gépeket nem emberek kezelnék. Mert például az élelmiszerboltban hiába van szupermodern félautomata szalámiszeletelő csodamasina, ha a hentespultban álló személyzet nemtörődömsége miatt olyan szeletek kerülnek kereskedelmi forgalomba amit Ibi néni annak idején törött kézzel és nagykéssel sem vállalt volna be soha!

A gépek egyszerűbbé, szebbé és komfortosabbá teszik az életünket. A munkánkat, a szórakozásunkat. És ez akkor lenne csak igazán hatékony ha ezeket a gépeket nem embereket kezelnék. Mert például az élelmiszerboltban hiába van szupermodern félautomata szalámiszeletelő csodamasina ha a

A kisebbik tündérhercegnőmnek piros pöttyök jelentek meg a pocakján. Szaladt is egyből a konyhába az anyjához, aki sokéves tapasztalatával felállította a diagnózist, majd azt közölte is vele, mintegy megnyugtatólag. Persze az információ azon nyomban átalakult a mindössze négy és fél éve barázdálódó koponyatartalom zegzugaiban, és három helyiséggel arrébb már ezt mondta a kiscsaj a nővérének:
- Valami energia jött ki a a hasamból!!

A nagylányra már megint rossz hatással van a közösségi életforma! Fejébe vette, hogy neki is kell fülbevalló, szeretné, ha kifúratnánk (vagy belövetnénk, vagy mi) a fülét. Pedig mi direkt és szántszándékkal, és előre tervezve hagytuk ki ezt a gyermekkínzó procedúrát. Egyrészt felesleges rizikófaktor egy örökmozgó és szeleburdi gyereknek az ilyesmi, másrészt magát az ékszerviselést sem kultiváljuk egy bizonyos kor alatt. Arról nem is beszélve, hogy ha sportolni fognak, akkor még jobban fogja őket zavarni.
Persze még van egy-két kör a történetben, még az is lehet hogy egy váratlan fordulattal visszatérünk az eredetileg kijelölt kerékvágásba.

A hétvégi nagybevásárlást a Csömöri Auchanban ejtettem meg, de ez persze önmagában még nem bír egy nagy hírértékkel. Máskor is előfordult már. De most másképp alakultak a dolgok, mint általában. Ez köszönhető az ünnepek közelségének és annak, hogy a hazai Élelmiszerbank a boltban akciózott. Ennek a két dolognak az együttállása azt eredményezte, hogy a szociális érzékenységem egy olyan szintre ugrott, hogy a háztartásunkban éppen szükségessé váló tartós élelmiszerekből kettőt-kettőt vásároltam, és mindegyikből az egyiket a kijáratnál átadtam az aktivistáknak. Hátha másnak is ugyanarra van szüksége, mint nekünk, csak ő nem olyan szerencsés, mint mi…