szuperapu

Kedvencebbik nagybátyám még halála előtt ránk hagyományozott két kismacskát és árukapcsoltan az anyjukat is. Így csomagban tényleg egyszerűbb velük a dolgunk, a naggyal együtt egyrészt kaptunk némi kaját (anyatej), másrészt meg egy kis nevelési segédletet. De a Cila egyébként is hatalmas arc. Minden délután a kerítés lábazatán ülve vár minket, és hihetetlenül barátságos. A dorombolást például egy pillanatra sem hagyja abba, időnként az a kényszerképzete támad az embernek, hogy motorral működik…

Még a hétvégén meg lehet nézni az arc plakátokat az Ötvenhatosok terén, köztük az én munkámat is. Mondanám, hogy szavazzon rá mindenki, aki él és mozog (mert igen hasznos dolgok vannak a Közönségdíj által fémjelzett ajándékcsomagban), de egyrészt nem tudom mi ennek a módja és menete, másrészt az ez idáig elkövetett szavazásra buzdító szavaim a pusztába vesztek. Ezért csak azt kérem, hogy aki teheti, menjen ki, nézze meg és engedje, hogy válságkezelés címén egy kis színt vigyek az életébe.

Másfél, két évente új honlapot gyártok le magamnak, mondhatni kényszeresen. A kényszer kiváltó okára egyelőre még nem sikerült fényt derítenem, de mindegy is, amíg nem válik ön és közveszélyessé, vagy amíg tudok újat mutatni. És most megint aktuálissá vált, hogy egy új virtuális otthont fabrikáljak a virtuális énemnek, meg az irántam érdeklődést tanúsító internetező gyerekeknek. Tehát összegereblyéztem a dolgaimat és egy kicsit furcsa képeskönyvbe kupacoltam össze őket. A szokott helyen, azaz itt lehet keresgélni az újdonságokat. Meg azt is, hogy még mi hiányzik, mert a közeljövőben kerül még fel ez-az…

Update: a tartalmak el vannak rejtve kicsit, de a hatéves és olvasni nem tudó nagylány is megoldotta a problémát, tehát nem aggódom. Annyira...

Nem vagyok az a sírós, panaszkodós fajta, de most nincs mit csinálni, hatalmas hullámvölgyben vagyok. Rátelepedett a mindennapokra az elmúlás keserű ízű füstje, vagy mi. A múlt héten az egyik tengerimalacunk költözött át az égi uborkaföldekre, tegnap meg a félelmetes házőrzőnk, Rulez aludt el végleg a mogyoróbokor alatt. Már tavaly elkezdődött a versenyfutásunk az idővel, meg a betegségekkel, de azt hittük van még 1-2 közös évünk. Tévedtünk. Sorra jöttek a nyavalyák, pár hónap alatt hirtelen mintha éveket öregedett volna. Hiába volt minden, törődés, gyógyszerek, praktikák, nem nyerhettünk…
Persze írhatnék pozitív történésekről is. Arról, hogy kint van a plakátom az ARC-on, meg hogy vannak macskáink, meg hogy felfedeztem, hogy az egyik munkám megjelent a Magyar Grafika tavaly májusi számában, meg hogy az egerek elleni szokásos őszi csatában már négy áldozatot ejtettem.
És talán meg is írom, de most olyan a hangulatom, hogy inkább klasszikus blues szövegeket írnék. Nincsen pénzem..., megdöglött a kutyám..., elhagyott a nőm...